A Ho’oponopono

A módszer évekkel ezelőtt jelent meg Magyarországon, először csak a gondolat terjedt a neten vírusszerűen, aztán Joe Vital könyve is. Egy hawaii orvos fedezte fel, dr. Ihaleakala Hew Len. Eleinte csak a „Bocsáss meg! Szeretlek! Köszönöm! Sajnálom!” szavakból álló mantra vált ismertté, akkoriban én is elkezdtem mondogatni, de nem történt semmi, így hamar elmaradt. Aztán elkezdték promózni a könyvet, és az első fejezeteket ingyen letölthetővé tették (ma már az egész könyv megvan pdf-ben több helyen, például ITT), és amint elolvastam, megvilágosodtam (mármint a módszert illetően 😉 ). Ez éppen 6 éve májusban történt, és bátran mondhatom, megváltoztatta az életemet! Akkoriban az üzleti világban dolgoztam, és bármennyire szeretettem is régen, addigra már belefásultam, de nem volt bátorságom/ötletem/elképzelésem váltani. Hitem szerint ez a módszer segített egy teljesen más útra, amiben most boldog vagyok.

De mi is a módszer lényege? Két alaptétel van mindössze, ezek jól hangzanak, de elfogadni őket nem túl könnyű:

1. Minden, ami az életemben van, a teremtésem eredménye. Mindent a világomban én „csináltam”. A jót is, a rosszat is. 

2. Minden „rossz” az életemben lehetőség. Azért bukkan fel, hogy észrevegyem, és tisztíthassam.

Hogy néz ki ez a gyakorlatban?

Az első: Hát, mikor az ember először olvassa, nehéz elfogadni. A legtöbb ember el is jut addig, hogy mondogatja a Szeretlekest, mert az olyan spiri dolog, de amikor az jön, hogy azért pocsék az életem, mert ilyennek csináltam, az már elég meredek. Pedig ha az ember túl jut ezen, az roppant felszabadító. Én csináltam? Szuper! Akkor én meg is tudom változtatni! Nem vagy többé áldozat, és nagyon komolyan mondom, minden könnyebbé válik…

Igenis van egy rezgésünk, és ez a rezgés igenis összekacsint a külső világ hasonló rezgéseivel. Mindössze ennyi történik. Ha egy szobában, ahol mindenféle hangra beállított hangvillák vannak, megpendítesz egyet, akkor minden olyan hangvilla, ami arra a frekvenciára van hangolni, hamarosan rezegni kezd. A többi meg nem. Ez nem ezoterikus dolog, ez fizika. Ugyanez működik bennünk is – kifelé. Magyarul, ha valaki veszekszik velem, akkor nem ő a szenya. Egyszerűen nem is tehet mást, erre van ítélve, mert belőlem indulnak ki olyan rezgések, amikre így kell válaszolnia (vagy azért pont ő van a közelemben, mert a rezgéseim alapján KELL NEKEM valaki, aki veszekszik velem).

A második: a rossz dolgok az életünkben nem kellemesek. De nem kell, hogy maradjanak, és nem is ez a céljuk. Éppen úgy működnek, mint a fájdalom. A testi fájdalom azért van, hogy figyelmeztessen: valami nincs rendben a szervezetben, figyelj oda. Nézd meg, menj el orvoshoz, egyél mást, vedd le azt a cipőt, húzd ki a kezedből a szálkát, satöbbi. A rossz dolgok azért vannak, hogy felhívják a figyelmedet arra, hogy BELÜL valami nem jól működik. És ahogy a fizikai fájdalom, először ez is csak kicsike. Először csak megsajdul a fog. Aztán fáj, de ha csak megmosod, már elmúlik. Aztán… Ahogy a minap olvastam valahol: aki ma minden nap megver, nemrég még csak hetente kétszer vert meg. Előtte meg csak egyszer. Előtte meg csak havonta. Előtte meg csak hébe-hóba-néha. A fájdalom – legyen az lelki vagy testi – pusztán arra való, hogy figyelmeztessen. Eddig nem tudtad, mit kell tenni vele, ezért egyre csak nőtt, míg lassan elviselhetetlenné nem vált.

A Ho’oponopono azonban megoldást is ad. Mégpedig végtelenül egyszerű, bárhol elvégezhető, ingyenes és vérhatékony megoldást. Az ok, ahol az a rezgés keletkezik, ami végül kiváltja az életben megjelenő rosszat, valahol mélyen van. Ahogy azt már tegnap végigvettük. Csak a jóég tudja, hol, és mikor született, és mi volt az oka, és egyáltalán semmit sem tudunk róla. Viszont a „tünet” most manifesztálódott, és nincs más dolgunk, mint elcsípni. Észrevenni.

Hopp! Van itt valami, ami fáj, és akárki akármit mond, a fájdalom, a szenvedés nem kell, hogy része legyen az életemnek. Ha tehát megjelent, akkor kapjuk el, tisztítsuk meg az okát, és szabaduljunk fel gyorsan!

Amikor megvan, amikor érzékeljük a fájdalmat – idő ám ez is, hogy észrevegyük és eszünkbe jusson, hogy most már ám tehetünk is valamit, nem csak elszenvedni vagyunk kénytelenek -, már csak pár egyszerű lépés van, amit ott helyben (mondom AZONNAL, OTT HELYBEN!) megtehetünk. Nem kell alfába menni. Nem kell csendes meditációba vonulni, majd, amikor lesz egy kis időnk. Nem kell holdtölte idején éjfélkor békaszemekkel teli hordóban megmerítkeznünk. Csak egyszerűen, ott helyben-azonnal

1. megfogalmazzuk, mi fáj, mi a baj: „Van egy részem, ami azt teremti, hogy…” (üvölt velem a férjem, beteg lett a gyerekem, megint nem jött össze az állásinterjú, eszi a csiga a veteményemet, porallergiás vagyok, mindig elkésem, függő vagyok, satöbbi). Magyarul teremtőerőnket a problémára irányítjuk. Azaz a probléma helyére.
2. kiadjuk a parancsot a gyógyításra: „Ezt a részemet gyógyítom most”. Ennyi. Nem kell túllihegni a dolgokat.
3. elkezdjük mondani a kis mantránkat fejben (ha belefér, néha nem sikerül. én legalábbis róttam már a lakást fel alá sírva üvöltözve…)

Bocsáss meg! Szeretlek! Sajnálom! Köszönöm!

Ja, az előbb másképp mondtam? Mert mindegy. A sorrend teljesen mindegy, csak mondd, sokszor, folyamatosan, amíg el nem hal benned, míg el nem kalandozik a figyelmed.

És kész.

A következő fájdalomnál meg kezded elölről. És csak mondod, és újra, és másik, és egyszer csak azt veszed észre, hogy már nem folyamatosan ezt hajtogatod, mert egymást érik a bosszúságok-szomorúságok. Bizony, egyszer elkezdenek ritkulni, és majd azon kapod magad, hogy jé, már egy hete nem mondtam. És nem azért, mert felhagytál vele, hanem mert NINCS MIÉRT!

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.