Amikor nincs időd félni…

Történt egyszer – immár 17 évvel ezelőtt – hogy nagyon nehéz körülmények közé kerültem. A döntés az enyém volt, tehát nem voltam áldozat, de ez nem sokat enyhített a helyzeten. Egyedül voltam a kisfiammal, nem volt érdemi jövedelmem, adósságokból éltem. Néhány hónap után depressziós lettem, azaz nem tudtam dolgozni, és hirtelen nagyon kicsúszott a lábam alól a talaj. Volt olyan, hogy 10 Ft volt a pénztárcámban, bár akkor még kijött ennyiből egy zsemle a gyereknek. Uzsorás is volt, igen, na akkor féltem csak igazán.

Konkrétan egy merő rettegés volt az életem.

Szerencsére (na jó, ennek is megvolt az előzménye) sohasem nyúltam tudatmódosító szerekhez, de még gyógyszerhez sem, de nem is engedhettem meg magamnak, hiszen ott volt a fiam. Kerestem a megoldást. Könyvekben, előadásokban, tanításokban. Akkoriban Louise L. Hay-t olvastam, és Brian Tracey-t hallgattam. És viszonylag gyorsan megértettem:

NINCS IDŐ FÉLNI!

Az energia ugye áramlik, a rezgés vonz. Akkoriban tanultam meg:

Azt kapod, amit akarsz.

Azt kapod, amire vágysz.

És azt kapod, amitől félsz!

Rájöttem, hogy MOST, amikor minden okom megvan, hogy féljek, hogy rettegjek, most nem félhetek. A gödör legmélyén voltam, de egyetlen esélyem volt arra, hogy onnan kikecmeregjek: ha abbahagyom a félést.

Nem volt erőm persze optimistának lenni. Nem volt erőm lelkesedni. Nem volt… semmi nem volt.

Amibe kapaszkodtam, az az a meggyőződés volt, hogy azt kapom vissza, ami kiáramlik belőlem, tehát ha tovább félek, akkor biztosan végem, de ha sikerül megemelnem a rezgésemet, akkor viszont ugyanilyen biztosan áramlania kell felém a jó dolgoknak is!

A saját gondolataimmal kellett felvennem a harcot. Ja, pénzem nem volt segítséget kérni, tettem, amit tudtam:

• Fél napokat töltöttem homlok-tarkó tartásban. Ez egy kineziológiai „mozdulat”, ami segít feloldani és elengedni a negatív érzelmeket és blokkokat. Úgy értem, ha nem ért hozzá az ember, márpedig én nem értettem hozzá, akkor elég kezdetleges megoldás, de ingyen volt, és semmi nem kellett hozzá.
• A Mennyei próféciát olvastam, amikor nem volt a kezem homlok-tarkó tartásban, és nem aludtam éppen. Az agyamat pozitív gondolatokkal, hittel kellett feltölteni, és nem volt szabad helyet hagyni negatív gondolatoknak. Hát pozitív könyvet olvastam. Aztán, amikor végeztem vele, akkor olvastam a Tizedik felismerést (a Mennyei Prófécia második része). És amikor azt is kiolvastam, akkor megint a Mennyei Próféciát és aztán megint a Tizedik felismerést és aztán megint a Mennyei próféciát, és aztán megint a…
• Meditálni jó lett volna, de nem nagyon volt türelmem. Viszont egy jelenetet folyton elképzeltem: ahogy guggolok a földön, és a vállamon mázsányi súly van, és képtelen vagyok ekkora teherrel talpra kászálódni. Éppen annyi erőm van, hogy magasra nyújtom a karomat, és Isten a kezeimért nyúl, és felemel engem, hogy fel tudjak állni…

Hetek teltek el így, de végül sikerült kijönni a depresszióból, sikerült végre annyi lélekenergiát összekaparni, amivel szert lehetett tenni annyi energiára, hogy már érdemben elindulhattam az igazi gyógyulás felé.

Ma már nagyon távol vagyok attól a magamtól, és azért lett erős a hitem, mert mindent, amit olvastam – és amit most már ajánlok is – a magam bőrén tapasztaltam meg. Éltem életet így is, meg úgy is.

Ma már teljesen más eszközeim vannak a pozitív rezgés fenntartásához, vagy ha nagyon muszáj, a visszaszerzéséhez.

Hat évvel ezelőtt (tehát a fentieket követően 11 évvel később) újra megléptem ezt a lenullázós történetet. Akkor teljesen más volt a motiváció: egyszerűen szerettem volna életstílust váltani, és a legegyszerűbbnek tűnt 180 fokos fordulattal hátraarcot csinálni a régi életemnek, és 16.000 Ft készpénzzel, nulla rendszeres jövedelemmel a nulláról elindulni az álmom felé. Nyilván az a 11 év nem múlt el nyomtalanul. A helyzet talán hasonló volt, de nekem már voltam eszközeim a teremtéshez, és nem kellett legyűrnöm a félelmemet. Mert már nem félelmem volt, hanem hitem.

A hétvégén elárulom, milyen – valamelyest hatékonyabb 😉 – módszereket követtem akkoriban.

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.