A kívánságok energetikája

Akarom – Tudom – Megcsinálom? Kérem – Engedem – Teremtem?

Valahol mindkettő helyes, mégis veszélyes, ha összecseréljük – vagy mellőzzük! – őket.

Az első, az 

Akarom – Tudom – Megcsinálom

a fizikai világ működtetője. Amolyan férfi energetika – lenne, ha a nőknek nem kellene/lehetne ma már éppúgy helyt állni ebben a világban. Itt vagyok, odamegyek, megváltoztatom. Ez szükséges ahhoz, hogy a Földön a dolgok megteremtődjenek. De ha csak erre hagyatkozunk, annak veszélyei is vannak:

1. Iszonyúan elfáradunk. Ha csak a fizikai világ energetikáját használjuk, akkor bizony mindent, MINDENT nekünk kell megcsinálni a két kicsi kezünkkel.
2. Ami viszont a nagyobb bajok forrása lehet: mindent nekünk kell kigondolni is, a kicsi fejünkkel. Ez jó játék amúgy, én a magam részéről imádok tervezgetni. Csak elég nagy annak a veszélye, hogy – mivel csak a saját tapasztalatainkból, egyszemélyes elménk tudásából meríthetünk, ami azért valljuk be, elég szűkös a világ minden információjához képest…
3. És akkor még nem beszéltünk az EGO harcáról, ami be tud kapcsolni, amikor juszt is végig akarjuk vinni, amit kiterveltünk – pedig nagyon nem biztos, hogy az a jó irány.

A második sokkal inkább teremtő energia, eredetileg a nők „hatalma” volt, (míg le nem mondtunk róla a nagy feminizmusban önként):

Kérem – Engedem – Teremtem

Ez gyakorlatilag a teremtő folyamat esszenciája: megfogalmazzuk a vágyunkat, és elmegyünk szórakozni, míg az Univerzum leszállítja a megoldást. Ha hiszed, ha nem, veszélye ennek is van. Már volt róla szó gyakran, legutóbb Az Univerzum válaszai című írásban, hogy a kérésünkre többnyire nem konkrét megoldás érkezik, hanem lehetőségek. Egy tanfolyam, ahol megszerezhetjük a képességet a kívánságunk megvalósításához, egy találkozás valakivel, aki épp hozzánk hasonló valakit keres, hogy megvalósítsa vele azt, amit mi is szeretnénk, erőteljesen feltörő bátorság érzése, hogy végre rákérdezzünk, hogy lehet a miénk a ház, amire régóta vágyunk, de mindenki azt mondta, hogy lehetetlen. De ha nem iratkozol be a tanfolyamra, mert drága, de ha nem kooperálsz azzal a valakivel, mert félsz, hogy átver, de ha nem fogod meg a telefont, és nem mered kimondani, hogy „ezt bírom vállalni, kell vagy nem?”, akkor a kívánság csak kívánság marad.

Kell néha akarni, kell néha hagyni, kell néha megállni, és csendben hallgatni a szívünkre, az Univerzum üzeneteire, kell tudatosnak lenni, hogy amit érzünk, az a saját félelmünk csupán, vagy egy óvatosságra intő égi jel, és néha kell menni, mint süket disznó a búzában, nem nézni se jobbra, se balra, csak darálni mindent magunk előtt, míg el nem érünk oda, ahova tartunk.

Egy biztos: egyedül nehéz. Csapatban könnyebb. De ha magát Istent, az Univerzumot tudjuk magunk mellett, akkor biztos, hogy mindent elérhetünk, amire valójában vágyunk!

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.