A megbocsátásról 2.0
2024-09-15
Szép gondolat, de tényleg szükséges?
Mivel a világunkat magunk teremtjük – ez a spirituális alaptörvény -, és az emberek, a történések a saját rezgéseink tükörképe, így nincs mit megbocsátani, hiszen a többiek csak úgy viselkednek, ahogy tenniük kell, az általunk rájuk osztott szerepük szerint…
Ha úgy tekintünk a világra, hogy minden, ami történik, a saját belső világunk kivetülése, akkor valóban más fényben látjuk az eseményeket és embereket. Ebben az értelemben a megbocsátás nem szükséges, mert nincs „külső” ártalom, csupán saját rezgéseink megnyilvánulása. Ha minden történést úgy értelmezünk, mint lehetőséget a belső munka és fejlődés szempontjából, akkor valóban nincs szükség bűnbakra vagy hibáztatásra.
Ez a nézőpont arra sarkall, hogy inkább az önismeretre és belső harmóniára koncentráljunk, hiszen ha a világunk tükör, akkor azzal, hogy változtatunk a saját rezgésünkön, közvetlenül alakítjuk a környezetünket is. Az emberek és a történések nem „ellenünk” vannak, hanem segítenek feltárni azt, amit tisztítanunk kell. Az igazi munka itt nem a külső világ, hanem a belső világ rendbetétele.
Ha a világot a saját rezgéseink tükreként látjuk, minden találkozás és esemény lehetőség arra, hogy mélyebben megértsük önmagunkat. Az emberek és helyzetek nem azért jelennek meg az életünkben, hogy bosszúságot okozzanak, hanem hogy visszatükrözzék belső világunkat, és figyelmeztessenek, hol vannak elakadásaink.
Ebből a perspektívából a megbocsátás már nem releváns, hiszen senki sem okoz valós sérelmet. Az emberek és helyzetek nem „jók” vagy „rosszak,” hanem egyszerűen reagálnak a saját belső állapotunkra. Ezáltal a megbocsátás helyett inkább a megértés, az önvizsgálat és az elfogadás kerül előtérbe. Nem kell másokat hibáztatni, hiszen ők csak eszközök, amelyek segítenek felismerni és feldolgozni saját belső konfliktusainkat.
Ez a szemlélet mélyebb felelősségvállalást jelent az életünkért, mivel minden eseményt és találkozást a saját teremtő erőnk kifejeződéseként látunk. Ha szeretnénk változást a külső világban, akkor először magunkban kell rendet tenni, finomítani a rezgéseinket. Az önismeret és a belső munka révén létrejöhet egy olyan világ, amely harmóniában rezonál a belső békénkkel.
Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .
És írj nekem hozzászólást akár itt, akár Instagramon, Facebook-on vagy YouTube-on!
.
_
