Akard, de ne nagyon!
2022-07-15
Ábrahám-Hicks szokta ezt mondani, és arra a közismert spirituális törvényre vonatkozik, miszerint a görcsösség nem vezet eredményre.
A Megvalósítás-Segítő Program egyik résztvevője – nevezzük Andreának – állást keresett. A Covid második hullámában veszítette el a munkáját, egy darabig nem volt sürgős a munkahely, nem is igazán szerepelt a célok között, de ahogy telt az idő, úgy kezdett el egyre fontosabb lenni.
Felült a Teremtés-vonatra, jöttek is a lépcsőfokok
- először egyáltalán nem volt megfelelő állásajánlat
- aztán volt, de neki valamiért nem passzolt,
- aztán olyan is lett, ami tetszett, de be se hívták,
- aztán behívták, de nem vették fel,
és ahogy közeledett a na-most-már-az-jön-hogy-tetszik-és-fel-is-veszik, úgy lett egyre döcögősebb a folyamat.
Ho’oponopono-zott, és tisztítottunk, de amikor egyszercsak már majdnem felvették, de végül inkább még a státuszt is megszüntették, akkor gyanakodni kezdtünk. Mert tudod, amikor rendben vagyunk, akkor olyasmi is megesik, ami eggggyáltalán nem reális (mint a napokban egy másik Megvalósítás-Segítő program résztvevővel, hogy a főnök megy oda hozzá, és fizetésemelést ajánl), amikor viszont nem vagyunk rendben, akkor még az is elromlik, ami jó volt.
De hát mi lehet a hiba, mikor mindent használ, amit csak lehet????
Mi kell még, mint a Ho’opponopono meg az SVT??? Beszélgetés során kiderült, hogy ő bizony a Ho’oponopono-t szinte minden órában, folyamatosan mondta. Hozzáteszem, hogy egyedül volt otthon egész nap, a férje külföldön dolgozik – biztosan sejted: túl sok volt a gondolkodni (agyalni 😉 ) való kapacitása.
Mit lehet tenni? Elterelni a figyelmet!
Segíthet egyébként az is, ha konkrét álláskeresésről van szó, hogy még a sikeresnek érzett állásinterjú esetén is folytatjuk a böngészést-jelentkezést. Csak hogy levegyük a nyomást az Univerzumról. De ebben a konkrét esetben az volt a feladat, hogy csináljon valami olyasmit, amitől jól érzi magát. Igen, ehhez is kell némi tudatosság, kell erre szánni időt, figyelmet, hogy kitaláljuk, nekünk, és éppen most mi az, ami örömet okoz. Mert ez is változhat, élethelyzettől függően.
Én ilyenkor úgy kezdem el szórni az ötleteimet, mint a teniszlabda-adogató-gép, nem azért, hogy tanácsot adjak, hanem hogy ötletet. Végül az lett a megoldás, hogy bár bizonyos kézműves tevékenységek érdekesek lehettek volna Andrea számára, most (amikor úgyis mindjárt lesz munkahelye) felesleges tízezreket költeni eszközökre, alapanyagokra. Viszont eszébe jutott, hogy szerette valamikor a Sims nevű szimulációs-számítógépes játékot, de évek óta nem játszott vele. Na mondjuk az erre tökéletes, hiszen alaposan be tudja szippantani az embert, ami egyéb esetben akár ártalmas is lehetne, de most kifejezetten ez volt a kívánatos. Ráadásul már az izgalmas egy régi gamernek, hogy mit fejlesztettek azóta.
Házi feladat: játszani egész nap, napokon át!
Legalábbis neki, legalábbis ebben az élethelyzetben.
Nem emlékszem pontosan, de úgy rémlik, 6 napba telt. Onnan hívták vissza, ami már megvolt, csak elgörcsösködődött… Azóta azt is megtudtam, hogy jóval magasabb fizetéssel, mint amit ő megjelölt igényként a jelentkezésében. Tehát válság ide, infláció oda, az ő életszínvonala alaposan megemelkedik most.
Tanulság: Akard, de ne nagyon!
Ha angol nemes hölgy vagyok a múlt század elején, és beszólítom a komornyikot, hogy kiadjak neki valami utasítást, de folyton visszahívom, még a lépcsőforduló előtt, hogy
„Készen van már?”
akkor abból csak egy nagyon frusztrált komornyik lesz, de a feladat nem lesz elvégezve…
Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .
És írj nekem hozzászólást akár itt, akár Instagramon, Facebook-on vagy YouTube-on!
.
_
