Barion Pixel

Szindrana-Mandala

A gyakorlati spiritualitás

Lépésről lépésre

Még egy írás arról, hogyan szállítja az Univerzum a végső megoldást

És talán lesz is még, mert a konkrét példák azok, amelyeken keresztül a legjobban be lehet mutatni, hogyan is működik az ember-Univerzum együttműködés. Mégpedig azért, mert nem olyan könnyű ám felismerni a gyakorlatban. Márpedig ha nem ismerjük fel, könnyen frusztrációt érezhetünk – “nekem ez nem működik” -, abból pedig könnyen lehet legyintős-lemondás, mindkét fél részéről…

Az elmélet

A teremtő folyamat lépései faék egyszerűséggel:

  1. kinyilvánítom, mit akarok
  2. aztán elmegyek jól érezni magam, és hagyom (HAGYOM) hogy az Univerzum leszállítsa a megoldást.

A gyakorlatban azonban sok alpont beépül a kettes ponthoz. Ugyanis gyakran az első leszállított megoldás nem tökéletes valamiért. A frusztráció abból fakad, ha elfelejtjük, hogy ez csak az első, és nem feltétlenül a végső megoldás – azaz “ne érd be kevesebbel”.

Hogy is néz ez ki a gyakorlatban?

Az Univerzum leszállítja a megoldást, mi meg persze nem vagyunk vele tökéletesen elégedettek (többnyire azért, mert valami paramétert elfelejtettünk kinyilvánítani, többnyire azért, mert a fene se gondolta volna…). Akkor mi kinyilvánítjuk, hogy jó-jó, de ezt meg ezt egy kicsit másképp kellene, az Univerzum jegyzetel, és balra el, hogy felkutassa (megalkossa) a szerinte most már jó megoldást. És ezt addig folytatjuk, amíg meg nem érkezik az, ami már elfogadható számunkra.

És a példa: a 30 cm-es CsakNeked mandalák hátlapja

Próbálom röviden – hangsúlyozva, hogy ezek jobbára nem az én ötleteim, hanem az élet sodorta elém őket – ha érted, mire gondolok 😉 :

  1. Elkezdtem nem bízni abban, hogy a 25 centis mandalák hátlap-megoldása elég lesz a nagyobb felületnek (súlynak).
  2. Első megoldási ötlet az volt, amit ismertem: farostlemez hátlap, kapcsos klipsszel – de erről hamar kiderült, hogy miért nem jó: nem találtam olyat, aki meg tudná valósítani. Vagyis egy bácsit igen, közel a 80-hoz, másik településen. Már az is nonszensz gondolat volt, hogy hogyan fogok fizetni neki. Barátságból nem várhatom el, ahhoz túl macerás neki is, normális összeget meg nehéz kitalálni valakinek, aki nem akar ilyesmivel foglalkozni, van neki már egyéb dolga is…
  3. A következő ötlet tavaly nyáron jött (a nyomdában láttam meg, ahol a CsakNeked mandala színezők gyűjteménye készült): plexi lemez. A legnehezebb a hátlapban az a három kis nyomorult lyuk, amibe a klipsz kapaszkodik, azt szépen kivágni… De a plexi tökéletes megoldás, lézerrel megoldják, pikk-pakk. És szép is. Ja. Csak éppen annyiba kerül, mint az egész CsakNeked mandala…
  4. Új ötlet: Kartonlap! Zseniális! Rendeltem egy csomó kellő méretű hullámkarton lemezt. Kicsit csúnya, de majd a hátoldalát leragasztom valami műanyagtapétával, és rendben lesz. Hát, nem lett rendben. A hullámkarton azt jelenti, hogy belül gyakorlatilag lyukacsos, tehát amikor kivágod benne a lyukat (ja, tudom, mindig a lyukkal van a baj), néhol a klipsznek a levegőbe kell kapaszkodnia. Nem biztonságos. És nem kicsit csúnya, hanem konktrétan ronda, ahogy mifelénk mondják, olyan gányolt…
  5. És akkor szembejött valami új: könyvkötő karton. (Univerzum: “Ááááá, szóval jó a karton, de legyen 3 mm-es tömör, merev! Éééértem!”) És tényleg, tökéletes megoldás. Pontosan úgy viselkedik, mint a farostlemez, de én le tudom szabni – sniccerrel. Meg ahogy a Móricka elképzeli. A karton tényleg tökéletes, de sniccerrel nem lehet kivágni (még jó, hogy meg nem rendeltem hozzá 35ezerért a spéci körvágós cuccot), lyukat meg konkrétan egy örökkévalóság kiVÉSNI. És különben meg nem is szép.
  6. Oké, marad a könyvkötő karton, az tényleg jó anyag, de fűrész kell hozzá. Vékony vasfűrész lap. Találtam hozzá barkácsboltban nyeles, kézreálló változatot. Kész edzésprogram, és kicsit nem olyan szép a széle, de ki lehetett tanulni, hogyan lesz még a lehető legszebb, kis csiszolás a végén, jó lesz.
  7. De a lyuk! Hogy a bánatba vések rá lyukakat? Vésni? Igen! Vésővel! Nem jó ötlet, ne próbáld ki. De találtam bőrlyukasztót. Igaz, ez kicsi kerek lyukat csinál, nekem meg hosszúkás kell, de akkor legyen 3 sűrűn egymás mellett…
  8. De a kis fémfűrésszel – ha azt akarom, hogy viszonylag szép is legyen -, csak nagyon lassan és fáradságosan lehetett haladni. Bő 15 perc egy hátlap. És akkor jött az ötlet – meg ne kérdezd, hogyan, honnan, de nem bírok abban hinni, hogy magamtól, mert annyira ésszerűtlen, és nem a fentiekből logikusan következő: a recés kenyérvágó kés! Sokkal szebb az eredmény, és két perc!
  9. Én már nem kerestem, de az Univerzum nem bírt leállni: egyszercsak hallottam valahol a habkartonról. Figyelj: 3 mm vastag, gyönyörű fehér, könnyű, sniccerrel vágható, értelmes áron. Aztán persze kiderült, hogy igen, de ollóval szebb. Azt hiszed, ez a tökéletes megoldás?
  10. Nem. A tökéletes egy cikász nevű szerszám, ami úgy vágja el – könnyen – a habkartont, hogy nem gyűri meg, nem szedi ki, hanem szépen vágott szélt eredményez. Állítólag, mert ezt még nem próbáltam ki.

Mindez bő egy év alatt.

A végeredmény az, hogy ezentúl minden CsakNeked mandalának ilyen hátlapja lesz, a 25 cm-eseknek is, mert semmivel sem bonyolultabb, mint az eddigi megoldás, de sokkal biztonságosabb.

Hát csak ilyen egyszerűen működik

És nem kell hozzá más, mint a szándék kinyilvánítása és a figyelő együttműködés.



Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

És írj nekem hozzászólást akár itt, akár Instagramon, Facebook-on vagy YouTube-on!

.


_


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük