Bocsi…
2026-09-29
Minden hónap elsején mindazoknak, akik kérték tőlem, küldök egy havi útmutatót.
Megadod a szülinapodat és a csillagjegyedet, a hónap utolsó napján összekapcsolódom a Spirituális VálaszTechnika eszközeivel az adott csillagjegyű csoporttagok Felős Énjével, és „lekérem”, hogy
- mi az a gondolat, energia, koncepció, amire érdemes különösen odafigyelni a következő hónapban
- mi az a visszatartó erő, ami megpróbál majd ebben hátráltatni
- mi az a pozitív gondolat, energia, ami segít majd ezen a visszatartó erőn túllendülni
- illetve milyen védőangyal fog ebben segíteni.
Nem a saját fejemből vagyok ilyen okos, hanem a Transzformáció nevű társasjátékban vannak ezek a kártyák, és ingával választom ki a több tucatnyiból a Rád (Rátok) vonatkozót.
(Egyébként, ha még nem kapsz ilyen útmutatót havonta, akkor ITT tudsz FELIRATKOZNI érte. Ne lepődj meg, az egész évedről fogsz először információt kapni…)
Közeleg megint ez a hó eleji kis info-csomag, és gondoltam, itt az ideje, hogy nyilvánosan bocsánatot kérjek 🤭.
Az van ugyanis, hogy amikor a Visszatartó erő kártyát húzom, az bizony néha nem finomkodik. Van, hogy viszonylag kedves, és azt mondja, hogy
„Aggódásod tart vissza jelenlegi szinteden.”
vagy
„Elfelejtetted, hogy sugárzóan szép kozmikus csoda voltál. Ahogy mindenki más is.”
De nem fogalmaz mindig ilyen udvariasan – ahogy mondjuk én tenném – , hanem amolyan arcbavágósan teszi oda az üzenetet.
Ilyenekre gondolok, mint
„Vedd észre magad! Prédikálsz, ahelyett, hogy cselekednél!”
Vagy
„Csináld ezt! Csináld azt! Utasítgatsz, és visszacsúsztál egy régi hatalmi játszmádba.”
Ilyenkor még én is felszsisszenek. Szívesen fogalmaznám át, és fontolóra is veszem olykor. Legalábbis én szívesebben venném, hogy ha már kritizál valaki, akkor legalább fogalmazzon úgy, hogy építő kritikaként foghassam fel.
Ugyanakkor emlékszem egy esetre, mikor az a barátom, akire mentoromként tekintettem, és egyébként egggggyáltalán nem volt rá jellemző a csúnya beszéd, egy bizonyos helyzetben úgy fejezte ki magát nekem:
„Figyelj Mariann, akár bele is sz@rhatsz a ventillátorba, ha mindenáron még nagyobb mocskot akarsz magad körül…”
Nem, arra már nem emlékszem, mi volt a helyzet, hogy miből akart kirángatni 😁, de arra emlékszem, hogy hol laktam és hol álltam abban a pillanatban, a telefonnal a kezemben, úgy, hogy mindez 19 éve történt! És a mondanivalóra is, azóta is sokszor fülembe cseng. Az üzenet megérkezett.
Szóval igen, néha pont arra van szükségünk, hogy drasztikusan szembesítsenek dolgokkal, és nekem nincs jogom ezt elvenni senkitől. Úgyhogy amikor ilyen üzenet jön, kissé szorongó szívvel leírom, és halkan elsuttogom, hogy
Bocsi…
Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .
És írj nekem hozzászólást akár itt, akár Instagramon, Facebook-on vagy YouTube-on!
.
_
