De mivégre születtünk erre a Földre?
2019-04-09
Ráadásul újra meg újra???
Valamikor sokat gondolkoztam ezen. Attól a pillanattól fogva, amikor megtudtam – és úgy döntöttem, elhiszem -, hogy a lélek Örök. És ezt az Örökkönvalóságát nem arra használja, hogy egyszer 70-80 évet eltöltsön a Földön, azután a további évmilliókat felhőkről lábat lógatva időzzön, hanem rendszeresen, újra és újra megjelenik különböző életekben. Továbbá azt is megtudtam – és úgy döntöttem, elhiszem -, hogy csupasz lélek korában olyan dimenziókban létezik, ahol nincs fájdalom, de félelem, harag, vagy betegség, csak finom meleg és sok-sok szeretet.
Szerintem a kérdés, ami megfogalmazódott bennem, teljesen logikus:
„Mégis mi a búbánatos melegvízcsapnak jön akkor a lélek újra meg újra a Földre? Minek ölt fizikai testet?? És ne gyere nekem azzal, hogy merannyira akar tanulni meg fejlődni, mert én azt ugyan be nem veszem!”
Főleg akkor bizonytalanodtam el, amikor még azt is megtudtam/elhittem, hogy a lélek-lakhely-dimenziókban az a folyamat, amit mi spiritualitással foglalkozó emberek itt a világunkban „teremtésnek” hívunk, amúgy csettintésre történik. Nincs a fizikai valóságra jellemző tehetetlenség, nincs időbeli eltolódás. A megvalósulás azonnali. Mint az álomban. Kigondolod, és ott vagy. Ha nem tetszik, átvarázsolod. Rögvest.
Viszont van még valami, a legfontosabb dolog, ami nincs ezekben a gyorsteremtő varázslatos dimenziókban: KÖVETKEZMÉNY. Az én meggyőződésem az, hogy játszani jövünk a Földre. Persze, fejlődünk is, ahogy ha egy gyerek rajzol, akkor fejlődik a képzelete, a színérzékelése, ha focizik, akkor nő az erőnléte, javul a térlátása és a szociális kompatibilitása (csapatjátékos), ha meg legózik, akkor a finommotorikája – egyebek között. De NEM EZÉRT játszik, hanem az élményért magáért.
A test nélküli dimenzió olyan, mint pötyögni kicsit a teniszpályán. A földi élet a meccs. A lélek-játékban egyszerűen nincs tét. Ha elrontod, ha rosszul döntesz, monddmár, megesik. Az igazi játékban, az Élet nevű játékban bizony meggondolod, hogy mit teszel, mert nehéz kiszállni, és nem lehet csak úgy „kilépni mentés nélkül”. Vagy persze dehogynem, de akkor az eddigi eredmények is törlődnek…
Szerintem ebben a szellemben érdemes élni. Az élet játék. Nem jó véresen komolyan venni – ha egyszer úgyis csak egy a több ezer életünk közül. Ugyanakkor egyetlen játék sem szórakoztató, ha az ember – annak tudatában, hogy ez csak játék – nem veszi a maga szintjén komolyan. Főleg társasjátékot, szerepjátékot nem lehet normálisan játszani, ha bármely résztvevő nem tud belemerülni egy flow erejéig… És akkor szórakoztató is, fejlesztő is, és iránya/célja, tehát ÉRTELME van…
Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .
.
