fbpx

Szindrana-Mandala

A gyakorlati spiritualitás

Döntéshelyzetek

avagy hogyan növeld a jó döntés esélyét?

avagy hogyan ne fázz rá 😛

Nemrég fejeztem be Palya Bea Szeretem az ötleteimet című kurzusát. (Egyébként április 22-én este 8-kor fogunk róla beszélgetni Beával élőben az ő Instagram sztorijában, örülni fogok, ha velünk tartasz). Nagyon izgalmas volt számomra, mert egy végtelenül spirituális lényről van szó, akivel nagyon jó kapcsolódni, de valahogy mégis nem úgy spirituális, mint én. Nagyjából úgy lehetne megfogalmazni (a teljesség/pontosság igénye nélkül!), hogy én inkább a keleti filozófiákból merítkezem (hindu, zen, stb), Bea világa inkább a dél-amerikai, indián, maja meg ilyesmi hitvilágra hasonlít leginkább.

A lényeg az, hogy egyszer megkérdeztem tőle, hogy van-e valami trükkje-módja arra, hogy egy-egy ötlettel kapcsolatban hogyan lehet csökkenteni az anyagi kockázatot. Esetleg eleve olyat választani, amitől nem kell összedönteni a család egzisztenciáját… Mert amikor nekiállunk megvalósítani magunkat, esetleg egy olyan életutat szeretnénk, ami megköveteli, hogy adjuk fel az eddigi bevételeinket, bizony eljön az a pont, amikor fel kell vállalni a kockázatot. Ez többnyire olyan pillanat, amikor még nem tudhatjuk biztosan, hogy működni fog-e, hogy rentábilis lesz-e, de már ki kell lépni a próbálkozás-fázisból, különben sose derül ki. Ugyanakkor ha az ember családban él, akkor felelősséggel tartozik másokért is, amellett egy jó párkapcsolatot is kikezdhet, ha (általában) a nő hirtelen elkezd az álmainak élni. 

Nekem, nekünk itt van a Spirituális VálaszTechnika, mivel elég pontos forrásból, a saját Felső Énünk közvetítésével magától az Univerzumtól kapunk tökéletesen ránk vonatkozó, pontos választ, de érdekelt, hogy Bea mit gondol erről – azaz mit mondhatok annak, aki nem akarja az SVT segítségét igénybevenni.

A válasz körülbelül úgy hangzott, hogy a kockázat soha nem lesz nulla. Avagy nem lehet megúszni azt a részt, hogy a projektedben HINNI kell. Azonban ez kevés, hiszen így már elég sokan buktak bele abba, amit elkezdtek… Viszont jelentősen lehet csökkenteni a kockázatot mély belső önvizsgálattal. Ehhez sokat kell kettesben lenni saját magunkkal. Lecsendesíteni a félelmet, és lecsendesíteni az AKARÁSt. Lehetőleg mindent, ami az ego-ból jön, mint például a sóvárgást, vagy a menekülés sürgetését abból, amitől esetleg most szenvedünk. Szóval sok-sok belső monológot kellene végighallgatni – azt a fajta monológot, ami mindig ketyeg a fejünkben, kíméletlenül és szívmelengetően őszinte, de minden erőnkkel igyekezzük elfojtani a hétköznapokban – tévével, háttérzajokkal, a telefon nyomkodásával. A legkönnyebben egyébként ezt a magunkhoz való őszinteséget azzal a mondattal tudjuk előhívni – jó kis trükk és egyszerű -, ha azt mondjuk magunknak: 

“Tedd a szívedre a kezed…!”

Ez a mondat bekapcsol egy befelé figyelést, kikapcsolja az önmagunkkal való vitatkozást, és nyitottá tesz a belső őszinteségre. Ha képesek vagyunk néhány órát a tervünkkel kapcsolatban kettesben lenni ezzel a kis hanggal, akkor van esélyünk olyan döntéseket hozni, amelyek által nem ússzuk meg a munkát, és vállalnunk kell némi kényelmetlenséget, de nagyobb valószínűséggel fogunk végül olyasmibe, ami meg fogja érni a kockázatot.

 


Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük