GondolatRendőrség
2026-09-21
Ez a kifejezés először George Orwell 1984 című regényében jelent meg, jóval később pedig egy film készült hasonló címmel. Mindkét esetben negatív tartalmú a kifejezés, pedig én most áhított jelenségként hivatkoznék rá. Csak éppen nem kívül, vagy legalábbis nem a beleegyezésünk nélkül kellene működnie.
Most, hogy belegondolok, tulajdonképpen pusztán attól válik negatívvá, hogy „kívül” van, vagy külső irányítású. Mert a gondolataink belső kontrollja nagyon is hasznos.
Miért?
A pozitív gondolkodásról olvasva hamar megtanuljuk, hogy a gondolataink juttattak oda, ahol most vagyunk – legyen az a helyzet számunkra kielégítő, vagy éppen pont nem…
Aztán tovább haladva a spirituális tanulmányainkban, megértjük, hogy ó nem, azért ez nem olyan egyszerű. Merthogy ott vannak a blokkok, a programok, az előző életes és jelen életes traumák, a tudatalatt, sőt még mélyebben, sejtmemóriában és rezgés-szinten őrzöttkondíciók, transzgenerációs emlék-reakciók, megannyi „mindenható”, mindent determináló és amúgy jelentős százalékban feltárhatatlan belső akadály. És ha csak akadály lenne, de ráadásul teremt, tehét nem csak akadályozza a megvalóítását annak, amit szeretnénk, de létrehozza és bebetonozza azt, amit nagyon nem szeretnénk.
Ezen a ponton jutunk el azokhoz a spirituális eszközökhöz és módszerekhez, amelyek képesek arra, hogy ezeket a mélyben sorakozó kis szabotőröket (vagy legalábbis már túlhaladott „kéréseinket”) átkódoljuk vagy töröljük. Szerencsére sok ilyen van, akár a Spirituális VálaszTechnika, akár a Ho’oponopono.
CSAKHOGY
bizony ettől még igaz, hogy a gondolat teremt, és ha a megszokott gondolatunk, a tudatunkban tartott – tapasztalatokon alapuló, tehát amúgy teljesen jogos – hitünk nem változik meg, akkor az eredmény, azaz az életkörülményeink vagy visszarendeződnek, vagy még mielőtt a manifesztáció (amihez „sajnos” ebben a mi fizikai világunkban idő kell) végbemenne, eleve nem javulnak.
Tehát a gondolat önmagában megváltoztatni nem tudja a körülményeinket, de a javításra tett erőfeszítéseinket megsemmisítheti.
Ezért fontos, hogy a régi gondolatainkat félre tudjuk tenni. Valahogy így:
Igen, tudom, hogy ezt szoktam gondolni, de ez még a régi, tisztítás-átkódolás előtti körülményekre vonatkozó gondolat, már nem ugyanaz a kiindulópont, mert megváltoztattam, csak még idő kell, míg a valóságomban manifesztálódik.
És persze Ho’oponopono-znék ezerrel, nem kerülő.
CSAKHOGY
Az a baj azokkal a gondolatokkal, amelyek képesek alattomban visszarendezni a dolgokat, hogy gyakran öntudatlanok, önkéntelenek, és mint ilyenek, nagyon-nagyon-nagyon nehéz észrevenni őket. Anyám mindig azt mondta, hogy nem azért kell otthon is szépen enni, illőn viselkedni és beszélni, mert egymás között nem lehetne kicsit lazítani, hanem azért, mert ha valaki megszokja, hogy hangosan böföghet otthon (bocsánat), akkor NEM FOGJA ÉSZREVENNI, amikor nyilvánosan is csinálja.
Sajnos a gondolatokkal is ez van. Ezért mondom, hogy jó lenne néha, ha lenne egyfajta belső (!!!) gondolatrendőrségünk, akik figyelnének a megszokott negatív gondolatainkra, és szépen elkapnák őket, mielőtt bajt csinálhatnának…
Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .
És írj nekem hozzászólást akár itt, akár Instagramon, Facebook-on vagy YouTube-on!
.
_
