fbpx

Szindrana-Mandala

A gyakorlati spiritualitás

Michael Ende: Momo

Hú, de régen volt olvasónapló! Na majd most, hogy több időm lesz olvasni :P

Igen, ugyanaz a Michael Ende, aki a Végtelen történetet írta. Elméletileg meseregény a hivatalos műfaja, de úgy mese ez, mint a Kisherceg. 

A felszínen valóban egy fantáziavilág kerekedik ki a szemünk előtt. Adott egy árva kislány, akinek van valami megfoghatatlan, és a regényben végig megfogalmazatlan (ez milyen szép magyar szó…) szuperereje. Az emberek valahogy boldogok a közelében, és valahogy lelkileg kiteljesednek. Ezért válik hamarosan szállóigévé a városban, amikor az emberek egymás között a látszólag feloldhatatlan problémáikról beszélgetnek, hogy

“Menj el Momohoz!”

Nem értik, miért, csak valahogy a kislány közelében – anélkül, hogy tanácsokat osztogatna – letisztulnak a dolgok. Sokszor nem is kell elmesélniük, mi nyomja a szívüket. Innen, ahol most vagyok, azt mondanám, hogy a tiszta, őszinte figyelem energiáját kapják tőle (Lásd James Redfield: Mennyei prófécia), ami segít közelebb kerülni önmagukhoz, és elengedni a felesleges játszmákat. 

Ebben a városban békés, jóravaló emberek élik a nyugodt, néha kissé bogaras, kellemes kis életüket. Összejárnak, énekelnek, mesélnek, időt töltenek egymással. Ám egy napon felbukkannak a szürke emberek, az IdőTakarék emberei, és minden megváltozik. Momo talán az egyetlen, akire nem hat különös mágiájuk, akiben a szív szava annyira erős, hogy nem tudják az elméjét elbódítani, tehát ő az egyetlen, aki megmentheti a várost, a barátait. 

Ám a mese mélyén ott van ennek a mi mai társadalmunknak az összes rákfenéje. Sokszor olvastam már ezt a kis könyvet, és persze nagyon nem véletlen, hogy pont MOST került a kezembe újra… Mindjárt a könyv elején van egy jelenet, ahol az egyik ügynök szépen levezeti, hogyan kellene élnie minden értelmes embernek, hogyan tudná értékessé tenni a az életét – és azon kaptam magam, hogy elfelejtettem, hogy mesekönyvet olvasok, és mintha az egyik okos produktivitásról szóló könyvet olvastam volna, komolyan teljesen beszippantott, hogy

Igen, igen, ez tulajdonképpen igaz, hogyan is kellene ezt beépíteni nekem is?

Na ez a felismerés konkrétan sokkolt… Ez a kis történet tökéletes levezetése annak, hogy a mai korunk, a mai civilizáció során hová tűnik az életünkből a boldogság, hogyan vesznek el az EMBERI értékek, az igazi, szívet életben tartó csodák, amik talán nem annyira “hatékonyak”, de nélkülük elvész minden, ami miatt hatékonyak, eredményesek, sikeresek akarunk lenni.

Vajon tényleg választani kell?

Nem hiszek a végletekben. Nem hiszem, hogy vagy sikeresek vagyunk, és jólétben élünk, vagy boldogok vagyunk. De azt elhiszem, hogy ha az a siker, amit ránk erőltetnek, akkor tényleg VAGY.

Abban hiszek, hogy a külső, a társadalmi nyomás alatt irtóra észnél – vagy inkább szívnél? – kell lenni, hogy kialakítsuk a SAJÁT értékrendünket. Ja, tudom, megint a tudatosság… Az embernek muszáj tisztában lennie azzal, hogy számára mi az, ami fontos, mi az, amitől igazán boldog tud lenni, hogy mi is a VALÓDI siker, mi a valódi boldogság. Biztos, hogy nem a pénz a siker fokmérője, és biztos, hogy nem semmittevés a boldogság fokmérője. Ez egy nagyon széles skála, és mi nagyon sokfélék vagyunk.

És nem csak ahhoz kell a tudatosság, hogy megállapítsuk a saját értékrendünket, hanem hogy felismerjük a szürke urakat, és tudjuk pontosan eldönteni, meddig hiszünk nekik…

A mese kapható (könyvtárból kikölcsönözhető :P ) könyv formájában, meghallgathatod hangoskönyvben, és azt hiszem, film is készült belőle, de ha rám hallgatsz, nem azzal kezded ;)



Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le :) .

EMLÉKEZZ! 2021. május 3-tól július 31-ig tart az a kihívás, melynek végén a legtöbb hozzászólás írója (LEHETŐLEG ITT, A BEJEGYZÉS ALATT, vagy akár régebbi cikkek alatt is, akár Instagramon vagy Facebook-on) CsakNeked mandalát kap AJÁNDÉKBA. Minden felületen írt minden hozzászólásod összeadódik. Szóval hajrá, játssz velem: iratkozz fel és kövess, hogy növeld az esélyedet!

.


_

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_bye.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_good.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_negative.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_scratch.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_wacko.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_yahoo.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_cool.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_heart.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_rose.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_smile.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_whistle3.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_yes.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_cry.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_mail.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_sad.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_unsure.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_wink.gif