Szeretet = idő

Az egyik Spirituális Válasz Terápiás meditációban van egy rész, amikor a Korona csakrán belépő fehér fény eléri a Szívcsakrát, és az egy rennnnngetegszirmú gyönyörű virággá bomlik szét, amelynek minden szirmán egy-egy ember van, akit szerethetek és aki szeret engem. És akkor elgondolkodtam, hogy tulajdonképpen ki is az, akit a legjobban szeretek.

Az eredmény meglepett. Ugyanis nem az az ember „jött ki”, aki a legtöbb értéket adja az életemhez, vagy a legrégebb óta ismerem, vagy a legtöbbet tette értem, a legjobban hasonlít az értékrendünk, vagy bármi más ésszerű ok miatt „megérdemelné”. Lehet, hogy ha egy polcról kellene leválogatnunk a barátainkat, hosszan forgatnám a kezemben, hogy levegyem-e. Nem feltétlenül hasonló az ízlésünk, még csak nem is egyezünk meg mindenben a legtöbb dologban, és néha szerintem eléggé idegesítjük egymást.

Akkor elgondolkodtam: hogy is van ez? És arra jutottam, hogy ami kiemeli őt minden ismerősöm, rokonom és barátom közül, az az idő. Egyszerűen vele töltöm a legtöbb időmet. Akkor tovább gondoltam, hogy most akkor mi az igazság a minőségi idővel, amit sokan hangoztatnak, hogy az a fontos. Ja, mert amit ezzel a emberrel töltök, az nem az a klasszikus értelemben vett minőségi idő…

Mert mit is jelent az? Olyan együttlét, amikor mindkét fél csak a másikra figyel. De köztünk ilyen idő nem olyan nagyon sok van, ami kiemelné őt ilyen szinten mindenki közül.

Arra jutottam, hogy

1. a minőségi idő fontos, de mit sem ér, ha kevés.
2. van az együtt töltött idő, amit nem nevezünk minőséginek, mégis IRTÓ SOKAT SZÁMÍT.

Azt tudjuk, hogy az az idő nem számít, amikor egy szobában vagyunk, de másra figyelünk. És itt most mindkét szó fontos.

MÁSRA: valakire vagy valamire, akitől vagy amiből információ jön.

FIGYEL: azaz nem csak szól mellette mondjuk a tévé, hanem nézi.

De! Ha egy szobában vagyunk, tesszük a dolgunkat, és a kapu, amin át az információ befelé áramolhat, nem foglalt, az már számít. Mondjuk az egyik mosogat, a másik rajzol. Az egyik szerel, a másik varr. Az egyik várja, míg betölt a számítógép, a másik vasal. El vannak foglalva valamivel, de az agyukban a gondolatok szabadon cikáznak, ÉÉÉÉÉS ha valami olyan jut eszükbe, ami kikívánkozik, odaszólhat a másiknak, aki erre reagálni fog.

Ha mondjuk újságot olvasok, és a másik mellettem mondjuk vasal, és én odaszólok: „nem is hinnéd, hogy…”, és ő hallja, érti, reagál, az játszik. Az ilyen idő, ha igazán sok van belőle, nagyon-nagyon-nagyon számít!

Fontos, hogy időről beszélünk, és nem távolságról. Csak persze ezt az újságolvasós témát nehéz távban csinálni 😛 . Azaz ott már a minőségi idő lesz a fontos, úgyszólván egyetlen. Hiába töltesz 8 órát a kollégáddal – jó, ha dolgoztok is, akkor a fent vázolt típusú együttlét csak mondjuk 4 óra -, a rendszeres skype-kapcsolat a gyerekeddel, szerelmeddel, barátoddal erőteljesebb lesz.

Mindenesetre szerintem érdemes ezt egy picit átgondolni. Mert ha ez igaz, akkor megint oda lyukadunk ki, ahol már egyszer jártunk közösen (itt olvashatod), hogy a megoldás egyszerű: néha kikapcsolni a tévét meg a netet…

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.