A megfelelésről

Emberi gyengeség? Igénytelenség?

Inkább egy ősi program – ami azonban ma is hasznos!

Honnan ered?

Még a gazelláktól, a farkasoktól, a halaktól… Az az egyed, amelyik elmarad a csordától, az elpusztul. Gyorsan. Az ember, amikor még éppenhogy csak ember volt, és egyetlen fegyvere a kő meg a bot, éles fogak, szarvak, paták és agyarak nélkül, rendkívül esendőnek számított a maga közegében. Felruházva már annyi értelemmel, hogy az egyedek együttléte közösségnek volt nevezhető, azaz „erkölcsi” vagy hatalmi alapon tudatosan is képes volt kitaszítani a tagjait. Márpedig a vadonban, érdemi fegyver nélkül, egyedül… Akármilyen történelmi kort vagy társadalmi berendezkedést vizsgálunk, az embernek alkalmazkodnia kellett, szó szerint a túlélésért. Hiszen hamarosan nem csak kitaszítani volt hajlamos a közösség azt, aki erre nem volt hajlandó, hanem ripsz-ropsz eljutott oda, hogy elpusztította.

Manapság hajlamosak vagyunk megszólni azokat, akik nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a környezetük elfogadja őket. Pedig ez alapvetően nem gyengeség.

Bár ma már az ember egyedül is boldogul, mármint biológiailag…

…akartam írni, de ez nem igaz. Élhetsz egyedül, meg tudod venni a boltban a kajádat, de a pénzért valamit csinálni kell, valaki ADJA nekünk. Ha alkalmazott vagyok, akkor a munkáltató, ha vállalkozó vagyok, akkor a megrendelő. Nem tehetem meg, hogy ne törődjek az igényeivel, azaz hogy ne alkalmazkodjam.

Az ember társas lény.

És a világunk is úgy van összerakva, hogy egyedül nem boldogulunk.

Akkor ennyi? Bele kell törődni?

Igen, és nem. Igen, bele kell törődni, a világ ilyen. Ha épp csak élni akarunk, akkor minimális szinten, ha meg érvényesülni, akkor jobban – figyelni kell a többiek igényeire.

A megoldás az, hogy meg kell keresnünk azt a közeget, amihez szívesen alkalmazkodunk. Soha, egyetlen történelmi korban sem volt ez ennyire lehetséges, mint manapság. Nem mondom, hogy mindig kényelmes, és kell hozzá tudatosság és jó alapos önismeret, ráadásul folyamatos önreflexió – hiszen változnak a körülmények, mindig, és változunk mi magunk is. De soha nem volt ennyire lehetséges választanunk. Munkát, életformát, társakat, akár országot is. Soha nem volt ennyire elérhető bármilyen közösség, akár a fotelből, még nyelvtudás se kell feltétlenül hozzá, magyarok mindenütt vannak 😉

Ha akarnék, vagy találnék egy kanadai magyarok kötni szerető Facebook csoportját, vagy csinálnék.

Egyetlen dolog kell csak: tudni, mit akarunk – igazán.

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

És írj nekem hozzászólást akár itt, akár Instagramon, Facebook-on vagy YouTube-on!

.

_