Meddig mehetsz el?

Hogy hol a határ? Hát ott, ahol a másik megszabja! A legutóbbi blogbejegyzést gondoltam tovább. Vagyis inkább emlékeztem. Valamikor egy könyvben olvastam a következő csoportosítást, és nagyon megérintett. Azóta is próbálok magamra odafigyelni ebben a kérdésben. És bevallom, másokra is… Az embereket abból a szempontból vizsgálja ez a típus-beosztás, hogy mennyire tartják tiszteletben embertársaikat. Abból indul ki, hogy van egy egészen belső privát szféránk, és azon kívül egy tágabb, de még mindig szorosan hozzánk kötődő személyes terünk, ahová ugyan betérhet néhány hozzánk egészen közel álló ember, de azért amit szeretnénk szigorúan az ellenőrzésünk alatt tartani. De mit szólnak ehhez a többiek? Négy csoportot különböztetünk meg ebből a szempontból. A NYUSZI.… Olvass tovább

Continue Reading

Ha félelemtől megrekedsz egy szigeten…

  Ha félelemtől megrekedsz egy szigeten… Nézzük előbb a tényeket: 2006 októberében mintegy 200 ló egy áradás következtében egy “szigeten” ragadt Hollandiában. Csaknem 20 elpusztult, és különböző kísérletek során mintegy 20-at (köztük a legkisebb csikókat) sikerült kimenteni. A további 3 napban csupán azt sikerült megoldani, hogy étellel és vízzel lássák el az állatokat, hogy ne gyengüljenek le még jobban. Akkor egy asszony, név szerint Norma Miedema felhívást tett közzé egy internetes lovas fórumon. Néhány bátor embert keresett, akik nem félnek a víztől, és lovakkal vele együtt kivezetnék a ménest a partra. És talált még 6 nőt. Tűzoltók építettek egy víz alatti rámpát (ha jól értem), egy elkerített ösvényt, ahol ki tudnak majd… Olvass tovább

Continue Reading

Igen, de minden nap!

  Pár hete bukkantam az alábbi GIF-re, nagyon megtetszett, és azonnal meg is osztottam a Szindrana-Mandala Facebook oldalán. És azt is tudtam, hogy erről még írni is fogok. . Mert milyen jól is hangzik, amit hozzá írtam: “Csak engedd őket szabadon!” Csakhogy ez messze nem elég. Ami a kis minivideón látszik, hogy egy drótkerítés foszlik szét elemről elemre. Így lenne jó a magunk, az elménk keltette korlátokat szépen csendben, szabad madarakként szélnek ereszteni. Nem harcolni ellenük/velük, nem “megszabadulnunk” tőlük, csak szelíden elengedni, De ha tovább nézed, mit látsz? Hogy a már elszállt, köddé vált madarak helyére újra és újra megint kerítéselemek kerülnek. Persze mondhatnánk, ó igen, minden hasonlat sántít kissé,… Olvass tovább

Continue Reading