A megbocsátásról

…avagy könnyű azt mondani Elmúlt éjfél, és még nem raktam össze a holnap muszáj-postázni rendelést. De most csuktam be egy videót, és erős belső indíttatást érzek, hogy leírjam, amit gondolok. Mielőtt tízig számolok… A videóban az ország talán legismertebb motivációs tréner osztotta meg a gondolatait arról, hogy milyen sokat ártunk magunknak azzal, ha haragszunk valakire. Hogy az illető ebből valószínűleg nem is érez semmit, de a mi életünket megmérgezi, és ha bosszút akarunk állni, mindjárt két sírt kell ásni, tartja a mondás, és hogy persze tudja ő, hogy ez milyen nehéz, de mégis az az ésszerű, ha igenis megbocsátunk, és ha tiszteletlen lennék, még azt is mondanám, hogy blaablabla… De… Olvass tovább

Continue Reading

A Viskó – a gyógyfilm

  Nem nagyon szoktam filmekről írni, inkább Olvasónapló van, de ez a film annyira nagy hatással volt rám, és különben is, megvan könyvben is, szóval igazán kivételt tehetek 😉 A Viskó egy amúgy eléggé megrázó történet, ami a cselekményt illeti: egy tragédiával kezdődik. Sajnos azzal is folytatódik, amennyiben ha egy tragédiát nem sikerül feldolgozni, és egy fiatal élet megreked a fájdalomban, haragban és keserűségben, az mindig tragikus. Isten is így gondolhatja ezt, mert úgy dönt, közbeavatkozik. Ennél többet nem nagyon mondhatok, ha nem akarom szétspoilerkedni a filmet, az előzetest nézd meg ITT. Én inkább magáról az üzenetről és az élményről írnék. Ez egy hihetetlenül jól megírt történet arról az örök… Olvass tovább

Continue Reading