… a Ho’oponopono-ról
Sokat írok a Ho’oponopono-ról. Szeretem a módszert, mivel hitem szerint az első igazán látványos pozitív fordulatot ez hozta az életemben, pedig kipróbáltam ezt-azt, elhiheted. De más olvasni róla, és más a gyakorlatban is alkalmazni, így gyakran kapok kérdéseket ezzel kapcsolatban. Álljon itt most néhány kérdés és válasz, hátha másnak is segít.
Hogyan lehet ezt a gyakorlatban alkalmazni az anyagiakkal (Több fizetést szeretne valaki.), az egészséggel (mindenféle betegség gyógyítására), a munkával, a házassággal (Ha valaki szeretne ebben élni.), stb-vel kapcsolatban, s mennyi idő után van eredmény. Nálam egyelőre csak olyan eredmény van, hogy még nyugodtabb vagyok, mint korábban voltam, s kevésbé bosszankodom bizonyos dolgokon. Mást még nem tapasztaltam. Várom az ezzel kapcsolatos cikkeidet. Van olyan nézet is, hogy nem kell vizualizálni, stb. módszert használni, ha az ember bizonyos célokat el szeretne érni, hanem nem kell semmi ilyesmire gondolni, és amennyiben nyugodt, békés az ember, akkor magától megtörténnek vele azok a jó dolgok, amikre vágyott, azaz minden vágyat, kívánságot teljesen el kell engedni. Egyetértesz ezzel?
A Ho’oponopono-nak egy titka van, hogy azonnal is KELL használni. Nagyon tudatosnak kell lenni hozzá, mert olyan érzéseket, gondolatokat kell elcsípni, amiket már megszoktunk, észre sem vesszük őket. Márpedig a Ho’oponopono titka az, hogy amikor felbuggyan egy negatív érzés, AKKOR kell, és akkor KELL mondogatni.
Valaki meglát valamit a boltban vagy egy katalógusban, amit szeretne, de nem engedheti meg magának, ott rögtön feljön egy negatív érzelem, de sokszor annyira megszoktuk, hogy nem kerül a tudatunkba, hogy ez egy teremtő energia, ami úgy kezdődik, hogy lemondó sóhaj, szomorú érzés és „Nem engedhetem meg magamnak” gondolat. Lehet, hogy naponta 50-szer. Ez pedig már el is indította a teremtő folyamatot, és újragenerálja a helyzetet: olyan körülményeket, hogy ne is engedhesse meg magának a dolgokat. Hiszen ami most történik, az egy régebbi gondolat eredménye, amit most gondolunk, az a jövő heti-hónapi-évi körülményeinkre van hatással. És a kör bezárult. Vagy jön egy csekk, „már megint egy”, és a sort a végtelenségig folytathatnám.
Ha valaki magányos, valahányszor meglát egy jó pasit, egy szép párt, egy szerelmes tekintetet valaki más szemében, egy jelenetet egy filmben, ez a magány érzés azonnal fellángol. Lehet, hogy naponta 50-szer. Ez pedig már el is indította a folyamatot, és újragenerálja…
1. lépés: észrevenni (sokszor már ezen elvérzünk)
2. lépés: beazonosítani (van egy részem, ami azt teremti, hogy…)
3. lépés: feladatot kiadni (ezt a részemet gyógyítom most)
4. lépés: gyógyítani (bocsáss meg szeretlek sajnálom köszönöm)
Eleinte úgyszólván egész nap ezt hajtogattam magamban, annyi mindenre kellett tisztítanom…
A vizualizálás lehet jó és rossz, attól függ, hogy miért csinálja az ember. Erről is írtam, csak megerősítésekkel kapcsolatban, de ugyanaz. Ha „hisztis” vagy könyörgő türelmetlenséggel történik, akkor árt. Egyébként szerintem sem szükséges. Ha kinyilvánítom, amit akarok, akkor annyi elég – TÉNYLEG ELÉG -, csak ne álljunk a saját utunkban, amit hitetlenséggel és bizonytalansággal tudunk megtenni a legegyszerűbben.
Ha viszont azt hívjuk vizualizálásnak, hogy amikor eszünkbe jut a vágyunk, akkor arra gondolunk, hogy jujj, de jó lesz, alig várom, de mint mondjuk egy jóbarát érkezését várjuk, aki holnap érkezik, és tudjuk biztosan hogy jön, ez nem is kérdés, akkor segít.
Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .
.
Felbukkan a negatív érzés. Elkezdem mondogatni. De meddig? Vagy azt lehet érezni?