A „most” nem a jelen!

Inkább a múlt. Vagy a jövő.

Vagy még inkább mindkettő. Olyan, mintha két idősík futna az életünkben párhuzamosan, ezek el vannak egymás mellett csúsztatva. Bizonyos értelemben nincs is olyan, hogy jelen. 

Néhány hete találtam, és osztottam meg Facebook-on és Instagram-on is a játékot, aminek az volt a lényege, hogy hozzászólásban soroljuk fel azt a 6 emoji-t, amit sorrendben feldob az alkalmazás. Mert bizony az internet olyan, mint az Univerzum. Megjegyzi, mire figyelünk, milyen tartalmakat nézünk gyakran – és nem veszi figyelembe, hogy azért, mert tetszik, és megmelegíti a szívünket, vagy azért, mert elborzaszt és felháborít. Ha az érdeklődésünk az adott témára, adott típusú tartalomra nyitott, akkor abból ad többet, a másfajtából meg kevesebbet. És ha nem vagyunk elég tudatosak, nem vesszük észre, hogy nem azért látjuk ezeket, mert ez az IGAZSÁG, csak mi ezt a szegmenst „akarjuk” látni.

Ebben a logikus rendben az, hogy melyik 6 emoji a leggyakrabban használt, bizony megmutatja, milyen a… az életünk? NEM. Azt, hogy milyen a gondolkodásunk. Azt, hogy milyen most? NEM. Azt, hogy milyen volt. Mert a jelenünk a múltunk gondolkodásának terméke. Ahogy most gondolkodunk, amilyen emoji-t most használunk, az a jövőnket határozza meg.

A mi földi-fizikai világunkban van a gondolatnak egy kis tehetetlensége. Lélek korunkban csak kigondolunk valamit, és már ott is vagyunk abban a közegben, amit kigondoltunk. Itt a Földön ez csak álmunkban van így (szó szerint), a való életben kell idő, néha csak pár nap, néha hetek, és néha hónapok, évek. Ennek azért nagyon sok előnye is van, a legfontosabb, hogy ha útközben azt látnánk, hogy valami mégsem olyan jó, vagy kívülről úgy látszott, de a célhoz közeledve már nem annyira tetszik, esetleg rájövünk, hogy valahol félremenni készül valami, akkor van időnk módosítani. Talán elterveztünk egy karriert, de esetleg hamarosan látszik, hogy ha úgy lesz, ahogy elképzeltük, akkor az felemészti majd a kapcsolatainkat, akkor igazíthatunk, akár a célunkon vagy akár a megvalósítás módján.

Amikor a Megvalósítás-Segítő Programban valaki türelmetlen, és sürgetné a megvalósulást, mindig az a kép jut eszembe, amit a Titok című filmben mutatnak (13:56-hoz tekerj, 1-2 perc az egész). Nevetni fogsz és megérted 😉 😀

A most a MÚLT.

Régebben – pár héttel vagy hónappal ezelőtt, de az is lehet, hogy azÓTA – gondoltunk valamit. Voltak érzéseink. Történt valami, jó vagy rossz, ezekhez a történésekhez kapcsolódtak gondolataink, érzéseink. Ezeket megosztottuk másokkal, egyszer, kétszer, akár sokszor is. Benne voltunk ennek a történésnek a rezgéseiben napokon, heteken át. Ezek a rezgéshullámok pedig, amelyeket keltettünk az érzelmeinkkel és gondolatainkkal – akár tudatosan, akár csak reagálva -, megteremtették azt az életet, azokat a körülményeket, azokat az embereket és az ő irányunkban mutatott viselkedésüket, amely most körülvesz minket. A jelenben. Így működik a vonzás törvénye.

A most a JÖVŐ.

MOST van élethelyzetünk, most vannak érzelmeink, történések, amelyekre érzelmekkel és gondolatokkal reagálunk. Ezeket megosztjuk másokkal, egyszer, kétszer, akár sokszor is. Benne vagyunk ennek a történésnek a rezgéseiben napokon, heteken át. Ezek a rezgéshullámok pedig, amelyeket keltünk az érzelmeinkkel és gondolatainkkal – akár tudatosan, akár csak reagálva -, megteremtik azt az életet, azokat a körülményeket, azokat az embereket és az ő irányunkban mutatott viselkedésüket, amely most körülvesz majd minket. A jövőben. Így működik a vonzás törvénye.

Ezért olyan nagyon fontos, hogy figyeljünk arra, mit gondolunk, hogyan érzünk. Tudom, hogy könnyű azt mondani, hiába, hogy spirituális törvény…

Valaki megkérdezte tőlem a minap, hogy voltam-e már kilátástalan(nak tűnő) helyzetben. Mondtam, hogy persze (már szerdán odaérünk a videó-sorozatban a YouTube-on), és megkérdezte, hogy hogy sikerült kijönni, hogy sikerült mindig okosan, pozitívan gondolkodni, és uralkodni az érzéseimen.

Ezen komolyan elgondolkodtam – amellett, hogy tisztáztuk, hogy persze nem sikerült mindig, csak többször, mint nem 😛 -, és arra jutottam, hogy egyetlen oka van: egyszerűen MEGÉRTETTEM, hogy nincs választásom. Vagy tudatos leszek ebben a kérdésben, vagy persze nem muszáj, mondhatom, hogy nekem ez nem megy, vagy hogy nem hiszem el, hogy ez így működik, azaz nincs hitem, és akkor minden marad, ahogy van. Vagy romlik, merthogy ez a fizikai világ nemigen változatlan…

Egyszerűen muszáj dönteni. És döntünk is minden nap. Akár tudatában vagyunk, akár nem.

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

És írj nekem hozzászólást akár itt, akár Instagramon, Facebook-on vagy YouTube-on!

.

_