A busz-sofőr esete
2021-09-30
Amikor mások teremtenek
Ez a történet arra szolgál, hogy megmutassa, hogyan is működik a teremtő-bevonzó folyamat, még akkor is, ha nem tudatos. Legalábbis nem nagyon tudom elképzelni, hogy az volt, bár persze teljesen biztos nem lehetek benne.
Hősünk egy busz-sofőr. Nem ismerem, nem emlékszem, hogy valaha találkoztunk volna, bár persze biztosan, hiszen valamikor sokat jártam busszal, de valahogy az ő arca nem ragadt meg.
Az illető albérletet keres, ami ugye nem olyan egyszerű vidéki falvakban, ahol az üres házakat leginkább eladni szeretnék az emberek, nem pedig kiadni. Egyről viszont tud, ami fent van a szőlőhegyen. Sajnos azonban ezek a „pincék” nem túl komfortosak, még azok sem, amelyeket már átalakítottak hétvégi háznak. Sokszor nincs bennük víz vagy akár még villany sem, nemhogy fürdő vagy rendes konyha.
Én ott kapcsolódom ebbe a történetbe (így szereztem róla tudomást), hogy egy alkalommal, amikor utaztam a városba, leültem a buszon, és míg az indulás idejét vártuk, odalépett hozzám az említett fiatalember. Merthogy az a bizonyos hétvégi ház éppen az, ami az én utolsó albérletem volt. Megkérdezte, mennyire élhető a ház, érdemes-e egyáltalán komolyabban utánaérdeklődni. Persze én azonnal elkezdtem áradozni róla, merthogy tényleg tökéletes a hely, klasszul kényelmesre-komfortosra megcsinálták, és dacára annak, hogy a falu 2,5 km-re van, az ónosesőn kívül minden időjárási helyzetben (amit manapság a Jóisten produkálni szokott kis hazánkban) könnyedén megközelíthető.
De nem ez a lényeg!
A lényeg az, hogy én mostanában nagyon-nagyon ritkán utazom busszal, magamtól soha nem is tenném, azért átlagosan havonta egyszer kimozdulok. De ekkora gyakorisággal, figyelembe véve a napi járatok számát és a sofőrök beosztását, mekkora esélye volt, hogy éppen egyazon járaton fogunk utazni?
Mekkora? 100 %!
Neki szüksége volt egy információra, talán megfordult a fejében, hogy jó lenne engem megkérdezni, de szerintem nagyobb valószínűséggel egyszerűen valamikor felsóhajtott magában, hogy kéne egy kis infó erről, de nem a tulajtól, hanem valami elfogulatlanabb forrásból.
Bizony, ennyi elég is!
A kívánság kiment, onnan kezdve az Univerzum megoldja, már ha nem állunk az útjába. Egyre inkább azt érzem, azt kellene megmutatnom az embereknek, hogy teremteni tényleg csak ennyi, egészen kis apró dolgokon múlnak az eredmények, ahogy lassan látod a saját történetemből is… Csak semmi faxni 🙂
Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .
És írj nekem hozzászólást akár itt, akár Instagramon, Facebook-on vagy YouTube-on!
.
_
