A MÚLTban a JÖVŐ volt. Most meg a JELEN.

A Halley üstökös kábé 75 évenként jár erre. Az elég ritka. Amikor elmegy, azt mondják az emberek: most jó sokáig nem lesz látható. Aztán egyszercsak bemondja reggel a rádió, hogy MA belépett a látóterünkbe. Én épp 17 voltam akkor.

Te is láttad a Vissza a jövőbe trilógiát. 1985-ben, amikor először láthattuk, még nagggyon távolinak tűnt a jövő, amit ábrázoltak (el is hittük, hogy lesz repülő gördeszka 🙂 ), aztán 2015-ben fesztiválhangulat söpört végig a világon azon a napon, amikor McFly a történet szerint felbukkant. 

Bármilyen távolinak tűnik is a JÖVŐ, egy napon itt van.

Miért morfondírozom most ezen? 

Az egyik legizgalmasabb kérdés minden spiritualitással foglalkozó ember számára annak eldöntése, hogy amit érzékel a fizikai érzékszervein túl, az a vágyai kivetítése, vagy a jövő megérzése, Isten/Univezum figyelmeztető üzenete, valamiféle jóslat, esetleg jel, útmutató. Bármennyire nyitottak, bármennyire tudatosak vagyunk, bizonyosat csak később tudhatunk. Hónapok, évek múlva. Néha történnek fájdalmas dolgok, és követünk el olyasmit, amit megbánunk – akkor, ott. Aztán később kiderülhet – mint ahogy általában ki is derül -, hogy nem történt tévedés, a dolgoknak oka, JÓ oka volt, és az életünk nem juthatott volna abba az éppenséggel örömteli fázisba, ha nem mentünk volna keresztül ezeken a dolgokon.

Egy ilyen „válaszadó” idő jött el számomra most – miközben peeersze csomó újabb, hónapok-évek múlva megválaszoló kérdés nyílt meg 😛 . És ráébredtem, amikor ez tudatosodott bennem, hogy mennyire nem szoktunk ennek tudatában lenni. A kérdések idején nyitottak vagyunk, de amikor a válasz érkezik meg, akkor már nem emlékszünk a kérdésre, arra a gyötrő, kétségek közt vergődő időre, amikor felvetődött, amikor foglalkoztatott bennünket.

Éppen, ahogy magától értetődő, hogy ma, 2019. augusztus 12-én felkeltünk egy hétfő reggelen, ami annyira távolinak tűnt az életünk egy régebbi eseményekor. Az iskolás éveidben gondoltál erre az időszakra. Az esküvődön álmodoztál erről az időről. Ha pedig nemrég valósítottál meg valamit, akkor még könnyebb ebbe belegondolod.

Nem mindig jó érzés a kérdésfeltevős időszak bizonytalansága – bár ha kellő tudatossággal éljük meg, akár izgalmas is lehet. És nem mindig jó érzés arra gondolni, hogy amit 10 éve elképzeltünk mára, az mennyire fedi a megvalósulást. 

Bárhogy is van, valahogy elképzeljük a jövőnket, és jó lenne, ha amikor odaérve visszanézünk, azt mondhatnánk, hogy OLYAN. A jó hír, hogy bárhogy is volt eddig, igenis

„ma lesz a holnap tegnapja…”

OLYAT szeretnél? Megteheted!

„csinálj magadnak jó előre még egy szép napot…”

És türelem. A válaszok is megérkeznek, a kétségek tovatűnnek. Csak nem mondja be a rádió, nekünk kell észrevenni 🙂

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.