Ez is karma? – avagy így született meg az új logo

Ha már tegnap a karmáról volt szó, álljon itt egy tanulságos történet.

Amikor eldöntöttem, hogy az üvegfestésen belül a mandalákat külön fogom választani, akartam, hogy legyen külön logo is. Akkoriban nem nagyon volt pénzem, arra főleg nem, hogy profi (értsd: drága) grafikussal terveztessek egyet, hát felmentem egy logo-tervező weboldalra, és szépen kiválasztottam egyet. A magam ízlésére formáltam, és amikor arra került a sor, hogy akkor fizessek és letölthetem, én bizony egyszerűen csak leloptam… Nem vagyok rá büszke, de így volt. Úgy okoskodtam, hogy én csak Magyarországon szeretnék vásárlókat, senkinek nem sértem az érdekeit, ha használom ezt a logot, ugyan már mekkora az esélye, hogy valaki magyar pont ezen az oldalon pont ezt választja magának (ismerjük ezt, mikor megmagyarázzuk magunkat, miért is nem olyan nagyon rossz, amit csinálunk… P: ).

Igenám, csakhogy eljött a pillanat, mikor beadtam a derekam, és elkezdtem használni az Instagramot (így keresd: szindranamandala). Ott meg – egyelőre – külföldiek találnak meg. Naja, a mandala minden nyelven mandala, talán csak kínaiul nem…

Ajaj, akkor ez már gond lehet. Vettem egy nagy levegőt, végül is most már azért ki tudom fizetni azt a pár eurót egy logoért, nagy nehezen megtaláltam azt az oldalt, ahonnan loptam, hogy immár törvényesítsem a dolgot: most majd szépen úgy szedem, azaz töltöm le, hogy fizetek is érte. Aha, csakhogy nem találtam ám meg! Ennek pedig két oka lehet: vagy nem vagyok elég ügyes, vagy – jajjjjistenem, csak ezt ne! – valaki bizony megvette, és akkor természetesen és értelemszerűen azt a logot leszedik a kínálatból.

Kis kutatás a neten – a Google a barátom 😉 -, és meg is találtam. Ami azt illeti, azóta összesen négy olyan weboldalt ( :O ), amelyik azt a kis ikont használja, amit én. Mindegy, mert én egy ilyet sem szeretnék, úgyhogy fájó szívvel búcsút vettem az én kis képecskémtől, és szépen alkottam magamnak egy újat. És persze, mint a képen szegény Simon/Péter, kidobhattam a régi szórólapjaimat, névjegyeimet…

Mindazonáltal azt gondolom – bár rémesen hasonlít – ez mégsem karma. Az, hogy egy képet csak egy cég használhat logonak, és az a bizonyos cég pedig pénzt kér azért, amit az ő oldaláról töltünk le (hangsúlyozom, teljesen jogosan), nos, ez egy emberi törvény. Márpedig azokat bizony meg lehet szegni büntetlenül. A természeti törvények megszegése fájdalmas (gondolj a gravitációra), de rossz karmát csak a spirituális törvények megszegése teremt.

Ezt a „büntetést” saját magamnak teremtettem, a saját lelkiismeretem böködött az első perctől kezdve, és amikor ráadásul még a tudatomba is felemelkedett – azaz foglalkoztam vele az eszemmel is -, végre elkövetkezhetett a „bűnhődés”. Azért írom, hogy végre, mert az ember – neveltetésétől függően azt hiszem – hajlamos azt gondolni, hogy csak bűnhődés által szabadulhatunk meg a bűneinktől, gyerekek is sokszor provokálják ki, ha úgy érzik, hogy rosszat tettek, sokszor tudat alatt…

Így aztán most van egy teljesen legális, saját logom, amit ráadásul tényleg én készítettem, tehát nem csak leszedtem egy készet valahonnan. És hogy pozitív kicsengése legyen a dolognak: nem is kellett érte fizetnem. Hajlandó lettem volna rá, felkészültem rá, de kiderült, hogy a cégnél, ahol venni akartam, az első hónapban mindent ingyen csinálhatsz 🙂 .

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.