Az Olvasónaplóban olyan könyveket ajánlok, amelyek többnyire spirituális témájúak. Többnyire. mert ez a legkevésbé sem az. Sőt. Nem csak hogy science fiction, de tele van számokkal, matematikai, fizikai és egyéb tudományos adatokkal. Ha nem lenne benne annyi bassza meg, a felső tagozatos gyerekednek ajánlanám, mert szórakozva tanulja meg belőle, hogyan lesz a vízből rakétaüzemanyag, és miért nem perzselődik meg a villanyvezeték zárlat esetén a marsi atmoszférában, és mik a széndioxid mérgezés tünetei, és hogy hány százalékosnak kell lennie a levegőben, hogy jelentkezzenek. Satöbbi.

Mit keres Andy Weir A marsi című regénye egy spirituális témával foglalkozó oldalon???

Ó, nagyon is ideillik, és a magam részéről imádom újra és újra elővenni. Mert olyan lelkierőt merítek belőle, hogy a fal adja a másikat!

A történet – ahogy talán láttad is a regényből készült filmben (A mentőexpedíció, meg is tudod nézni ITT) – arról szól, hogy egy marsi küldetést szétzúz egy porvihar, az űrhajósok kénytelenek távozni, ám menekülés közben egyik társuk meghal. Legalábbis minden jel erre mutat.

Ám Mark Watney életben marad – gyakorlatilag azért, hogy meghaljon. Egyedül van egy bolygón, ahol nincs víz, nincs levegő, nincs ennivaló, és olyan hideg van, hogy a víznek megfagyni sincs ideje, azonnal légneművé szublimál. És kapcsolata sincs senkivel, hiszen a Földön mindenki úgy tudja, nem él, a kommunikációs rendszere tönkrement – ami azt illeti, épp egy darabja nyársalta fel őt és sodorta messzire a többiektől -, tehát még csak segítséget se tud kérni. Szerencsére vannak készletei, és – hadd legyek spoiler – a történet végén, bő másfél év múlva élve hagyja el a bolygót.

Ez a fickó minden kétséget kizáróan okos. Ráadásul hihetetlenül jó kiképzést kapott. Véletlenül alapból rendkívül jó problémamegoldó. “Szakmáját” tekintve mérnök, tehát képes arra, hogy megjavítson dolgokat (ez is szerencse, hiszen geológus is lehetne, és az ugye nem olyan nagy segítség az életben maradáshoz), és NASA minőségű eszközökkel, alapanyagokkal van felszerelve.

DE NEM ETTŐL marad életben másfél évig. Ettől még akár meg is halhatott volna két nap múlva. A felszerelésben ugyanis rengeteg eszköz áll rendelkezésére a gyors és fájdalommente halálhoz is! Elég pár percig tiszta nitrogént lélegeznie a szkafanderből, és kellemesen átszenderülne a másvilágra. Vagy az orvosi készletből vett nagy dózisú morfium is megoldás lehetett volna.

Csakhogy Mark Watney rendelkezik még egy jellemvonással, amit pozitív hozzáállásnak hívunk. Ez nem csak pozitív gondolkodás, ebben benne van a “nem adom fel“, és a csakazértis. Ha olvasod, mondjuk másodszor, mert elsőre biztosan elragad cselekmény, érdemes figyelni a következőket:

  1. Ja, megy a rábasztam rendesen időnként, mikor úgy látszik, nincs tovább. De közben folyton azt hallod, hogy szerencsés vagyok. És hogy lehetne rosszabb is. Ez egy jellemvonás, de szerencsére tanulható: meglátni a helyzetünkben a jót. Nem csak azért, mert rögtön közelebb kerül az ember ahhoz a lelkiállapothoz, amely feltétele annak, hogy kikeveredjen a kakikból, hanem azért is, mert egy olyan energiát indít el, ami a megoldásokkal rezeg együtt. Tudod, azt kapod vissza, ami kiáramlik belőled…
  2. Azt is folyton hallod, hogy “ezzel majd később foglalkozom”, meg “emiatt majd aggódjunk akkor”. A később lehet, hogy 42 perc múlva lesz, de MOST akkor is csak a jelen problémára, illetve annak megoldására figyel. Persze a Marson sokkal élesebb a jelenség, hogy ha az adott problémát nem oldja meg MOST, valószínűleg meg sem éri a következőt,  de ettől még nem kevésbé hatékony, és a Földön is működik 🙂 . Szerintem fontos felmérni a jövőt. Nem értek egyet azzal, hogy egy lehetséges, egy várható rossz következményt ne vegyünk számba, hogy takarjuk el két kézzel a szemünket, nehogy meglássuk. Szerintem fontos látni, mik lehetnek a jelen helyzet következményei, ha nem változtatunk. Csak nem szabad elmerülni a jajjjistenemben. Felmérjük, aztán – ha kell kényszerítjük magunkat, erre való a tudatosság – a JELEN problémára figyelve fogunk a megoldáshoz. Bízz bennem, működik 🙂 .
  3. Mark Watney nem merül el az önsajnálatban. Egyszer sem. Egyszerűen nem enged(het)i meg magának. Kétszer kerül kétségbeesett állapotba. Először nyilván akkor, amikor felfogja, hogy egyedül van, gyakorlatilag a menekülés minden esélye nélkül. Így fekszik le aludni, de reggel már tettrekészen ébred, készleteket számol, felmér, elemez, gondolkodik. Másodszor akkor, mikor a menedéke felrobban, ő be van zárva egy légzsilipbe egy használhatatlanná törött űrruhában, és lehet, hogy mindene tönkrement, de minimum egy évnyi élelme biztosan oda. Az újratermelés minden esélye nélkül. Na akkor tényleg eléri a hagyjál békén elegem van, nem csinálok semmit és meghalok. Benne is marad ebben az állapotban vagy két órán át. Aztán nagy levegőt vesz, és túléli. Ezt is.
  4. A munka. Ha van célod, és tudsz tenni nap mint nap azért, hogy elérd, meg vagy mentve. Itt a Földön az emberek akkor depressziósak, ha nincs miért felkelni reggel. Az ember hihetetlen dolgokat képes kibírni, elviselni, ha van MIÉRT, ha van egy olyan cél, ami fontos, amiért szó szerint érdemes élni! Mindegy, hogy iksz köbméter marsi talajt kell behordani a lakba, vagy túlélni 8 órát a munkahelyeden, hogy előteremthesd a gyereked továbbtanulásához vagy egy saját házhoz a szükségest. A lényeg, hogy fontos legyen, hogy akarhasd!

 

Szeretem ezt a könyvet rendszeresen a fejembe tölteni, mert arra tanít, hogy

  • minden trutyiból fel lehet jönni,
  • van ennivalóm, vizem, és lélegezni való levegőm, minden mást pedig módom van megszerezni. ugyan mi bajom lehet még?
  • ez a fickó egy hitetlen tudós. én biztos nem tudnék életben maradni ilyen helyzetben, ha azt hinném, egyedül vagyok. de nekem könnyű, én hívő vagyok. én sohasem vagyok egyedül. és ez itt különben is a Föld 🙂 .

Persze mondhatod,hogy ez csak egy regény, egy kitalált történet. És igazad van. Nem tudni, hogy lehetséges-e megtartani ezt a lelkiállapotot ilyen hosszú ideig ilyen körülmények között. És persze nem bizonyíték, csak az én meggyőződésem, hogy ha lehetséges a túlélés, akkor csakis így lehetséges.

Akár a Marson vagy, akár a Földön…

 

 

 


Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük