fbpx

Szindrana-Mandala

A gyakorlati spiritualitás

Egyedül nem megy…

Egyedül nem megy…

Minden baj nagyobb önmagánál, ha egyedül próbálunk megbirkózni vele!

Amikor a fiam – ezelőtt 18 évvel – iskolába került, tehát egyre több volt az életének az olyan területe, színtere, időtartama, amire nem láttam rá, akkor kezdtem el tanítgatni erre az igazságra. Az ember a legjobb szándék mellett is kerülhet bajba, és hát mi emberek gyarló lévén, néha nem is a legjobb szándék vezérel bennünket, hát istenem, ez van. Aztán ha kész a baj, még tetézhetjük azzal, hogy szégyenérzetből, hiúságból, félelemből magunkban tartjuk.

És akkor még nem is beszéltem arról, mikor önhibáján kívül kerül az ember olyan élethelyzetbe, ami nehéz, fájdalmas, kínos, ijesztő, de mindenképpen megoldhatatlannak tűnik.

Az igazi kihívások az életben MIND olyanok, amelyek megoldása nem fog menni egyedül. Éppen ez az értelme. Mármint a kihívásnak. Azért jöttünk a Földre (már azon túl, hogy boldogok legyünk), hogy fejlődjünk, hogy betöltsük a küldetésünket, hogy magasabb szintre lépve távozzunk ebből a világból, mint ahogy jöttünk. Ez pedig nem megy a tévé előtt ülve – ahogy mondani szokás -, tehát a kihívások jönnek. Mindig.

A kihívás pedig olyasvalami, amely megoldása több képességet, magasabb fejlettségi szintet igényel, mint amink van. Tehát vagy nem fog egyedül menni, vagy sokkalsokkalsokkaldesokkalta nehezebben.

De még ha nem is valami “eleve elrendelt” (értsd: lélek által saját magának megírt) nehéz küldetésről van szó, egyszerűen csak egy “hétköznapi” fájdalom, kihívás, negatív történés kerül az életünkbe, amit meg kell oldanunk…

Ha egyedül próbálunk megbirkózni vele, az azt jelenti, hogy csak a saját rémült elménkben járunk, csak egyetlen szempontból nézzük a dolgokat, ahogy mondani szokás: a dobozon belül. Ha csak egyetlen ismerősünk, barátunk van, akinek beszélhetünk róla, akit nem bénít az aggodalom, talán két perc alatt rámutat a megoldásra. Imádom azt a pillanatot, mikor a barátaimnak mesélek ilyen-olyan elakadásaimról, és látom a szemükben a kérdést, hogy és hol a probléma? 😀

Ilyesfajta segítséget lehet kérni:

  • emberektől, akikben bízunk, és akik szeretnek minket – legalább a jószándékukban biztosak lehetünk, és ha megoldást nem is tudnak, de segítenek továbblépni, megoldást együtt keresni,
  • Istentől/Univerzumtól/(stb) – azzal, hogy kifelé fordulunk megoldásért, már elfogadjuk, hogy VAN (megoldás), csak még nem látjuk. Egyébként elképesztő, hogy milyen formában kapjuk a válaszokat, de valószínűleg ebben már Neked is van tapasztalatod. Tudod, a véééééletlenek 😉
  • külső segítő szakembertől – bárki jó lehet, spirituális meg nem spirituális is, aki nem gyógyszert ír fel.

Honnan tudjuk, hogy akkora a kihívás, hogy segítség kell? Egyszerű: ha nem tudjuk gyorsan megoldani, és/vagy ha félelemmel tölt el.

Szóval csak bátran kérjünk segítséget, hiszen már a régi nóta is megmondta: Egyedül nem megy! 🙂

 

 


Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük