A Tudatalatti hatalma – 3. rész

A Tudatalatti hatalma – 3. rész

… avagy miért olyan irdatlanul nehéz a változás???

Ezt a sorozatot azért kezdtem el, hogy segítsek megérteni, hogyan működik a gyakorlatban a tudatalatti, és hogyan lehetünk urai, hogy végre szolgálja az életünket, és ne akadályozza. Sőt, leginkább azt szeretném megmutatni, hogy hogyan lehet megtanítani erre a gyerekeinket, hogy nekik már könnyebb legyen, és a lehető legkorábban használni kezdjék ezt a nagyhatalmú, hogy ne mondjam mindenható eszközt. Nehéz volt kitalálni, hogy írjam le, hogy érhető is legyen, meg igaz is, meg meg is magyarázzam, és még a gyereknek is jó legyen.

Végül úgy döntöttem, hogy úgy fogalmazok, ahogy azoknak a felnőtteknek tanítottam annak idején, akik még nem nagyon hallottak erről a hatalomról. Így benne lesz a magyarázat is, meg azok a képek, amelyeket a fiamnál használtam. De pontosan érthető lesz (remélem), és így mindenki úgy fogalmazza át az információt, ahogy a gyermeke életkora és gondolkodásmódja megkívánja.

Az előző részben az ElmeManó – vagy ahogy a kisfiamnak neveztem, mikor tanítottam: a Manócska – első feladatköréről beszéltünk, ami ugye a számítógépünk feltöltése adatokkal.

Most pedig szóljunk a második feladatkörről, ami pedig a kialakított programok védelme. Avagy lustaság? Minden attól függ, hogy ki a főnök.

Fontos, nagyon fontos, hogy a Manócskánk két legfontosabb tulajdonsággal bír: az egyik, hogy csaknem MINDENHATÓ, a másik, hogy nem szereti a felesleges melót. Az egyszer betöltött programot védi mindenáron, hiszen akkor nem kell újat írni, törölni, átdolgozni. Az elindított program fut a háttérben, biztonságban, kényelmesen.

Tegyük fel, hogy arra „utasítódott”, hogy bizonyos összegű jövedelmünk legyen. Saját magunk által, vagy a szüleink által, vagy a tévének hittük el, esetleg egy fészbuk csoportban elhangzottak alapján, ez lényegtelen. Az összeg, de még inkább maga az életszínvonal viszonylag szűk sávban meghatározott. Ha a Manócskánkon múlik – márpedig kellő tudatosság és eszköztár híján bizony rajta múlik -, akkor ez nem fog megváltozni, míg világ a világ.

Mit jelent ez? Aki hirtelen sok pénzhez jut, ami illik bele a programrendszerbe, el fogja veszíteni, vagy elkótyavetyéli. Nézd meg a lottónyertesek életútját: a legtöbbjük 3 év múlva szegényebb, mint a nyereménye előtt volt. Aki olyan munkához jut, ahol jelentősen magasabb a jövedelme, el fogja veszíteni. Hogyan? Nem tudom, a Manócska végtelenül kreatív, egyszerűen megteremti a módját. (Gyorsan mondom: lesz megoldás!)

Ugyanakkor ha elveszíti az ember a munkáját, vagy más veszteség éri, akkor ugyanígy hamarosan meglesz a kompenzáció. Ezt nagyon fontos megérteni: a tudatalatti programozás egyszerre korlát és védelem! A legtöbb… Nem. Minden programunk azért született, mert valamilyen (néha persze egyáltalán nem logikus) okból az érdekünket szolgálta, valamikor, valamiért igenis előnyös volt számunkra!

Vegyük például a betegséget. A gyereknek fontos Anya figyelme, fontos, hogy sokáig lehessen aludni, jó, ha nem kell iskolába menni. Melyik az a helyzet, amikor mindez egy csapásra az övé lehet? A betegség! BINGÓ! Sőt, legtöbb esetben még extra engedékenység is járul hozzá! Ha valaki gyerekkorában – ezen tapasztalatok nyomán – ír magának egy programot, hogy betegnek lenni jó, mert figyelmet, szeretetet, törődést vagy a feladatok elodázását, elbliccelését eredményezi, az könnyen „úgy marad” felnőtt korára.

Egy ismerősöm keze annyira fájt (éveken át kisebb-nagyobb intenzitással), hogy semmilyen gyógymód nem segített rajta, végső megoldásként megfenyegették a műtéttel. Ekkor kezdtük el vele a Spirituális Válasz Terápiát. Általában egy-két héten belül jelentkeznek az eredmények, de nála hónapok múltak el, mire nagy nehezen beismerte, hogy hátjatényleg, már nem fáj annyira. Aztán végleg elmúlt a fájdalom. Nem telt bele két hónap, elviselhetetlen lábfájdalom kezdte gyötörni. Na, arra is tisztítottunk, ez már hamarabb múlt el, de még mindig elég makacsnak bizonyult. Most a háta fáj, de már mindketten csak nevetünk. De vegyük észre: egyre kisebb, és egyre rövidebb ideig tartó fájdalom jelentkezik. A Manócska még erőlködik, de lassan beadja a derekát.

Hogy történik a változás, és hogyan vehetjük a kezünkbe a Manócskánk irányítását? Erről lesz szó a következő (két?) bejegyzésben.

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.