Tüzelő-sztori

avagy mit tesz a teremtéssel a félelem?

Nemrég esett meg velem, és úgy gondoltam, elmesélem Neked, mert annyira tipikusan mutatja, hogyan befolyásolja a félelem az életünket. Kicsiben és nagyban.

Mint tudod, fent lakom a falu fölötti szőlőhegyen egy nyaralóban. Ez nagyon buli, és imádom, csend van, pozitív Isteni természetenergia-tobzódás meg minden, de vezetékes gáz például nincsen… Meg betonozott út se. Azaz vagy ideér időben a tüzifa – és akkor meleg lesz – vagy nem.

Azt nem tudom, tudod-e, a tüzelőt jó előre meg kell rendelni, mert heteket kell várni – mifelénk legalábbis – ezért én, bölcs tudatos előrelátással meg is rendeltem még decemberben, mármint a második és harmadik adagot. A második meg is érkezett január elején, de a nyirkos talajon bizony nem volt egyszerű a nemmaigyerek Ifának felkapaszkodni.

A következő adagot egy hét múlvára ígérték, de egész délelőtt esett az eső. Eszembe se jutott, hogy elhozzák (hát látta a sofőr, mi volt a múltkor!), de elhozták. Csak persze a frissen-alaposan felázott talajon még az útról se tudott felkanyarodni szegény, nemhogy a házhoz feljusson.

Visszavitte – nem volt vidám érzés látni a távolodó tüzelőt 🙁 -, és a félelem beindult. Pár hét múlva már aggódni kezdtem, mi lesz, ha nem ér ide a fa. Hó ugyan nincs, de eső meg köd van, és bármelyik nap lehet, és akkor nem lesz tüzelő, és én meg fogok fagyni, úristen, milyen soká lesz még tavasz… És attól is féltem, hogy éreztem, a sofőr is fél. Nem mertem reklamálni se: a fuvardíj annyi, mint maga a tüzelő, ha követelőzöm, és nem tudják teljesíteni, rámverik (immár mindkét) szállítási költséget, az meg nem hiányzik – a semmiért.

Mikor már 10 napja nem esett semmi, nagyon halkan felhívtam a céget, hogy ha valamikor, most esetleg talán alkalmas lenne, minden délelőtt itthon leszek. De nem hívtak, csak pénteken fél 12-kor (?????), hogy most. Persze nekem az már nem délelőtt.

Na AKKOR már tényleg féltem. Már a hétvégére mondták az esőt, szóval ennyi volt. Pedig már az agykontroll óta tudom, hogy az időjárás is változtatható…

Aztán végre eljutottam a mélypontra, és elkezdtem elfogadni. Mi lesz, ha TÉNYLEG nem lesz több tüzelőm erre a télre? Máshonnan nem hozatok, mert vagy ugyanennyit hoznának kétszerannyiért, vagy ugyanennyiért fele adagot. Na hülye azért nem vagyok. Akkor eszembe jutott a kis olajradiátorom. Meg az a természeti jelenség, miszerint az emeleten le tudok zárni egy pár négyzetméternyi területet (egy ágy, egy dohányzóasztal és egy fotel), a meleg pedig – mivel fent van – ott meg tud rekedni. Kiszámoltam, hogy február első 3 hetéig biztos lesz fa, a fennmaradó 4-6 hétben meg felkuckózom oda a laptoppal, bebugyolálom magam, és legfeljebb nem festek, hanem írok meg rajzolok vázlatokat, a tüzelő árából meg bőven kifizetem az olajradiátor fogyasztását.

És amikor idáig eljutottam, ÉREZTEM, ahogy megnyugszom, és már nem tudtam, hogy mit kívánok, hogy megérkezzen a fám, vagy hogy ne 😀 . És abban a pillanatban TUDTAM, hogy meg fog érkezni.

A tüzelő január 29-én (azaz pár nap múlva) megérkezett.

Másik sofőr hozta 😀

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.