Ne aggódj, tanulj meg élni!

A legutóbbi bejegyzés kapcsán jutott eszembe, hogy írok erről a könyvről – csak már túl hosszú lett volna… Annyira tipikusan erről a helyzetről szól, mintha csak a könyv illusztrációjának írta volna valaki.

Dale Carnegie nevével mindenki találkozik előbb-utóbb, aki önfejlesztéssel foglalkozik, bár a könyveit elsősorban üzleti könyvnek árulják.  Pedig ez csak az a fajta beskatulyázás, mint amikor egy sorozatszínészt még az utcán is „doktor úrnak” szólítanak, bármilyen maradandót alkot is mondjuk színházban.

A Sikerkalauz sorozat első kötete nagyon hasznos üzletkötőknek, és abban az időben adták ki nagy számban Magyarországon, amikor az ún. szabad vállalkozási formák elérhetővé váltak nálunk. Pedig a „Hogyan szerezzünk barátokat, hogyan bánjunk az emberekkel” alcímet viselő klasszikus nyugodtan elmehetne házassági tanácsadó irodalomnak is..

A második kötet azonban, mely a Sikerkalauz 2. avagy „Ne aggódj, tanulj meg élni!” címet viseli, kifejezetten a pozitív gondolkodás gyakorlati kézikönyve.

A módszer – a könyv – arról szól, hogy a félelmeink nagyrészt alaptalanok, és ha kicsit másképp állunk hozzá, akkor abbahagyják az életünk, a kreatív (hogy ne mondjam, teremtő) elménk blokkolását, és végre a „valóságra” koncentrálva, nyugodtan élhetünk tovább. Amellett pedig számos valódi, életben megtörtént esetet ír le, hogy az IGAZI, és tényleg kilátástalannak tűnő helyzetekben is szinte varázslatos eredményt tud hozni. Itt-ott (bejegyzésekben) említettem már, milyen – főként anyagi természetű – kihívásoknak kellett megfelelnem az életem során, és bizton állíthatom: enélkül a technika nélkül elmerültem volna. Minden értelemben.

Ha a pozitív gondolkodást csak a felszínen vizsgáljuk, nemigen találkozunk ezzel a tanítással. A módszer két nagyon egyszerű lépésből áll:

1. Vizsgáld meg magadban (nos igen, kell némi őszinteség saját magunkkal szemben), hogy pontosan mi is a félelmeddel kapcsolatos legeslegrosszabb dolog, ami megtörténhet.
2. Tegyél meg mindent, hogy elkerüld.

Ennyi.

A pozitív gondolkodást könnyű félreérteni, és nagyon sokan meg is teszik. Amikor valaki még beszélni, sőt hallani sem akar a „rossz” dolgokról. Azt hiszi, hogy aki a dolgok negatív kimenetelét akár csak egyetlen gondolat erejéig az elméjébe engedi, az már negatív. Pedig ha kezünket fülünkre szorítva, fejünket homokba dugva hárítunk egy gondolatot, félelemből, aggodalomból eredően, az még hatékonyan teremti meg a rosszat, mint ha szándékosan akarnánk előidézni.

De a könyv nem arról beszél, amikor valaki folyamatosan rágja az agyunkat, újra és újra ugyanarról a szörnyű lehetőségről. A módszer lényege az, hogy egyszer tényleg őszintén igenis gondoljuk végig, mi a legrosszabb, ami történhet. Ha nem az derül ki, hogy

„hát végül is semmi…”

akkor is általában olyasmi a szörnyű végkifejlet, ami túlélhető. Tegyük fel, hogy nagyon rossz lenne, de – ahogy mondani szokás – a világnak nem lenne vége. Nekünk, akik spirituálisan gondolkodunk, sokkal, de sokkal könnyebb, hiszen számunkra még a legvéglegesebb „szörnyűség” a halál sem lehet igazán kétségbeejtő. Még akkor sem, ha valójában a hátramaradottak miatt aggódunk, hiszen tudunk a választott kihívásokról, az isteni segítség lehetőségéről, stb….

De valójában a legrosszabb dolgok nem ennyire végzetesek, ráadásul általában minimum pár hónap múlva következhetnek be leghamarabb, tehát még van módunk változtatni. A módszer második pontja nagyon sablonosnak tűnik, és nem is érthető igazán, míg az ember meg nem tette az elsőt (tudod, az elfogadás részt). Valami hihetetlen (varázslatos, elképesztő stb.) érzés, mikor TÉNYLEG, DE IGAZÁN képesek vagyunk elfogadni a legrosszabbat, amitől rettegünk, és utána egy vállrándítással nekiállunk TENNI elkerüléséért. Szinte könnyű szívvel, mégis valami megfoghatatlan „csakazértis”-sel. Az akadályok pedig hullanak, foszlanak, párolognak vagy omlanak, ki-ki természete szerint!

Kipróbálod? 😉

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.