Az élet olyan, mint egy doboz bonbon…

Az élet olyan, mint egy doboz bonbon…

mondta Forrest édesanyja a Forrest Gump című filmben.

Régen ígértem már, és nem vagyok elkésve, hiszen egészen pontosat tudni leghamarabb július végén fogok, és még akkor sem biztos…

A változás oka, ami bizony megrendítette az életemet, a terveimet, és teljesen átírta az elképzeléseimet, az az, hogy az édesapám egyedül maradt. Nem gondoltam volna, hiszen a pótmamám fiatal volt (67 éves volt), és főleg teljesen egészségesnek látszott. Hát, ez most már mindegy, elment. Az alapfeltevés pedig az, hogy Apu nem maradhat egyedül 74 évesen. Fizikailag erős és teljesen egészséges, de lelkileg nem volt jól. Nagyon megijedt attól, hogy egyedül maradt, hogy magára marad. Tehát vagy ő jön hozzám, vagy én megyek hozzá. Ez nem volt kérdés számomra.

Az érdekessége csak annyi a dolognak, hogy mi nem annyira szoktunk jóban lenni. Konkrétan a felnőtt életem 30 évéből 12-t (ez majdnem a fele!) nem beszéltünk egymással, Apu azt sem tudta, hol élek, mit csinálok. És hát gondolhatod, hogy a többi együtt töltött idő sem volt olyan felhőtlen – gyerekkoromtól fogva… Bizony, ha nem lenne a Spirituális Válasz Terápia, mint a feloldhatatlannak látszó konfliktusok feloldására is tökéletesen alkalmas technika, tényleg nem mernék belevágni.

A ház, ahol most élek, és amit annyira szeretek, tökéletes arra, hogy két olyan ember éljen benne együtt, akik szeretik egymást. Mondjuk, amikor a fiam itt lakott, az jól működött. De egy … khm … nem olyan felhőtlen kapcsolatot nem nagyon tudna tolerálni, főleg, ha az egyik fél (azaz én) alkotó és SVT tanácsadó, tehát majdhogynem gombnyomásra van szükségem nyugalomra, és megfelelő lelki energiára.

Az alkotáson, mint életcélomon kívül ahhoz is sikerült ragaszkodnom, hogy semmi elhamarkodott, anyagilag nem megalapozott döntést ne kelljen meghoznom, ne kelljen kapkodva döntenem. Sikerült módot találnom arra, hogy lecsenghessenek a dolgok, és az Univerzumnak legyen ideje megmutatni magát, és a mindkettőnk számára legmegfelelőbb variációt. Mert van rengeteg. Hol fogunk lakni, hol fogok dolgozni (az SVT szerint még mindig fontos nekem, hogy óvónéni is legyek. Talán azért, hogy kellő rugalmassággal tudjak a vevőim felé fordulni, mert nem kell a megélhetés miatt görcsölni, talán azért, mert így módom van gyerekeknek segíteni, talán nekem van szükségem a szeretetükre, nem tudom, nem kérdezem).

Az nagyon izgalmas, hogy annak idején Istennel megbeszéltem, hogy ha a változtatásnak idejét látja, akkor ne olyan módon adja tudtomra (mint ahogy egy időben szokása volt), hogy kényszerít, hanem úgy, hogy lehetőségeket nyit meg. És ez most egy ilyen mód, egy ilyen helyzet.

Bizonyos dolgokat végleg el fogok veszíteni. Olyasmit, ami nekem fontos (volt). Ezt nem úszom meg. De olyan dolgok válnak elérhetővé, amelyek hiányoztak ugyan az életemből eddig, de nem volt annyira rossz a helyzet, hogy magamtól változtattam volna értük.

Hogy mi az, ami elvész örökre, és mi az erről a hosszú előnylistáról, ami lehetőségként felmerült, ami valóban meg is fog valósulni, illetve mi az, aminek csak a lehetősége merül fel, de rajtunk múlik, hogy megvalósul vagy sem – ez még a jövő zenéje. Tudod, az élet olyan, mint egy doboz bonbon, és nekem most jó nagy dobozt tett az orrom elé 🙂 .

Július végén tudom meg, hogy az az út, ami a legjobban tetszik most, járható lesz vagy sem. Ha nem, annak nyilván az az oka, hogy nem az a legjobb… De addig nem agyalok B (C, D, stb) verziókon (ha tudnád, milyen nehéz 😛 ).

Viszont az sem véletlen, hogy ennyi idő múlva derül ki. Addig van időnk tisztázni az erőviszonyokat (bizony, fizikai síkon mennek a csaták), van idő SVT-vel feloldani sok életnyi  blokkot és programot nekem is, Apunak is. Van idő felmérni az egyéb lehetőségeket is, hogy kiderüljön, mindkettőnknek, hogy a közös út a legjobb, mindkettőnknek, és ne kényszernek érezzük az együttműködést, hanem szabad akaratunkból választott legjobb megoldásnak. Van idő gyűjteni még egy kis pénzt, hiszen bárki költözik bárhova, az pénzbe kerül, és van idő hagyni, hogy az Univerzum minden legjobb lehetőséget elénk tudjon hozni. De azért azt imádom, hogy az összes most látható verzió közül egyik jobb, mint a másik, hogy nem a jó meg a rossz közül kell választanom, hanem a sok jó közül valamelyiket!

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.