A gyermek teremtő ereje

…avagy létezik tudatos gyermek?

Magától biztos nem 🙂

Mi, spirituálisan gondolkodó emberek nagyjából tisztában vagyunk vele, hogy a gyerekek az első néhány évben tökéletesen birtokában vannak annak a teremtő erőnek, amit mi felnőtt fejjel próbálunk meg elsajátítani, illetve tudatosan használni.

És mi, spirituálisan gondolkodó emberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy azért veszítjük el ezt a „varázserőt”, mert az anyagias, materialista, földhözragadt világ kineveli belőlünk – már 8-10 éves korunkra.

Pedig ez nem így van.

Legalábbis az esetek nagyon nagy százalékban. Ez jól hangzik, és mi, spirituálisan gondolkodó emberek jól fel is lennénk mentve ezzel az elmélettel. Valójában azonban a spirituálisan gondolkodó emberek gyerekei sem varázsolnak úgy, ahogy ez alapján elvárható lenne.

Mert nem elnyomjuk a gyermek ilyen irányú késztetését, hanem egyszerűen nem hívjuk fel rá a figyelmét. A gyermek bármit tesz, bármi történik vele, a mi megerősítésünkre figyel. Ha elesik, és azonnal felkapjuk, sajnáljuk, sírni fog. Ha megpróbáljuk tréfával elütni a dolgot, az esetek nagy részében (hacsak nem történt tényleg nagy koppanás) felugrik, és szalad tovább, mintha mi sem történt volna. Így megy ez kicsi és nagy történésekkel, nap mint nap, így épül „tégláról téglára” az ő hitrendszere.

Ő megteszi a maga kis varázslatait, de ha mi nem mondjuk rá, hogy

„Hűha, ezt aztán jól megvarázsoltad!”

vagy nem hívjuk fel a figyelmét arra, hogy ha szeretne valamit, akkor csak kívánnia kell, akkor ez a képessége elsorvad. Éppúgy, mint a japán nyelv (amikor megszületünk, bármelyik nyelv elsajátítására képesek vagyunk – már hangképzés szempontjából -, aztán ez fokozatosan szűkül, ahogy megtanuljuk az anyanyelvünket.)

A példamutatás nem az egyik módja a nevelésnek, hanem az egyetlen…

Az olyan korú gyermek, aki még képes „magától” erre a fajta teremtésre, utánzással tanul. És azt, csak azt, ami a szeme előtt van. Ha ez a folyamat téma otthon, akkor nem fogja elfelejteni, akkor használni fogja, megmarad a látómezejében.

Csak kívánnia kell, és megkapja???? Erre tanítsam???

Ó igen 🙂 Ne aggódj, nem lesz egy követelőző, hisztis kis zsarnok. Hiszen

1. Nem Tőled kéri, ezt pedig megtanítod neki.
2. A hiszti, a követelőzés éppen nem a teremtő energia, és ezt megtanítod neki.
3. Ez nem azt jelenti, hogy akaratod ellenére fogsz megadni, megvenni neki dolgokat – ha mondjuk azért nem kapja meg, mert bár szeretnéd, pillanatnyilag nem engedheted meg magadnak. Senki nem tud teremteni a Te világodban, még ő sem. De ha nagyon tartasz ettől, tanítsd arra, hogy: „Azt varázsold, hogy Anyának-Apának legyen elég pénze rá”. Ezzel mindenki jól jár 🙂 (Az Univerzum úgyis a legbölcsebb megoldást választja – ha hagyjuk neki, de ez egy másik téma.)

Jó, de mi lesz, ha a környezete bolondnak nézi majd, kiközösítik, kinevetik?

Amíg kicsi, ettől nem kell tartani. A gyerekeknek élénk a fantáziája, ezt mindenki tudja. Nem minden kisgyerek beszél ilyesmiről, de aki igen, azt senki nem veszi „komolyan”.

Amikor észreveszed, vagy csak sejted, hogy beleért abba a korba, amikor már ez számít(hat), akkor ugyanúgy meg tudod tanítani, hogy erről nem beszélünk mindenkivel, mint arra, hogy nem kiabáljuk hangosan a villamoson, hogy „A bácsinak nem mondta az anyukája, hogy este fogat kell mosni, és akkor nem lesz büdös a szája?”

Kérsz tippeket arról, hogyan lehet megtanítani egy kisgyereket, hogy tudatossá tegye és megőrizze a teremtő varázserejét?

Még mindig nem vagyok spirituális tanító, de van egy felnőtt gyerekem, aki ebben a szellemben nőtt fel, és látom, mit tesz ez a tudás (meg persze a sok-sok tisztítás), szívesen elmesélem egy videóban, ha van rá igény – jelezd hozzászólásban itt vagy Facebook-on/Instán -, hogy mi milyen képeket használtunk.

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

És írj nekem hozzászólást akár itt, akár Instagramon, Facebook-on vagy YouTube-on!

.

_