még abból az időből, amikor csákánnyal dolgoztak…

Az ötéves Pistike próbálja a villájával elvágni a tányérján a gombócot, de sehogy sem sikerül neki. Minduntalan elgurul alóla, épp csak ki nem ugrik a tányérból. Édesanyja megsajnálja, fogja a villát, és pikk-pakk feldarabolja a huncut gombócokat. Mire Pistike megszólal:

– Ja, így könnyű, mikor én már kifárasztottam!

Ahogyan nagy valószínűséggel te is, én is sok tanítást tettem már magamévá az elmúlt évtizedek alatt. Az Agykontrollal kezdtem 1990-ben, és azóta nincs megállás. Sőt, ha nem is számít kifejezetten ezoterikusnak, az elme hatalmáról még korábban hallottam, Brian Tracey Főnix szemináriumán.

Aztán jött a kineziológia, az NLP, A vonzás törvénye, a Titok, a Mennyei Prófécia, a családállítás, az Anasztázia könyvek, a csakra-tanítások, a Transszörf (nem, nem sorrendben mondom, csak ahogy hirtelen eszembe jut..), közben itt-ott a kereszténység, meg az angyalok, egy-egy jós, és még ki tudja mi minden. Utoljára a Ho’oponopono és a Spirituális Válasz Terápia. Ez utóbbiak hozták számomra az áttörést. De akkorát, hogy a szó minden értelmében megrendítették az életemet, teljesen új alapokra helyezték, és a számomra vágyott élet felé vezettek (vezetnek, mert ugye sosincs vége, az ember attól és azért ember, hogy mindig új céljai, álmai legyenek…)

Nagy gőgösségemben hajlamos lettem volna arra a következtetésre jutni, hogy a többi nem volt elég jó, majdhogynem felesleges, és hogy ezek a tutik, punktum.

De ennyire nem leszek gőgös. És nem azért mondom ezt, mert természetesen az, hogy nekem ezek voltak a végső megoldást hozó módszerek, még egyáltalán nem biztos, hogy másoknak is ezek lesznek, ezek kellenek hogy legyenek a befutók. Sőt. Biztosan nem útja mindenkinek.

Nem. 

Azért mondom, mert bármi legyen is az utolsó, az igazi módszer, ami meghozza az áttörést végül, nem tehetné ezt, ha előtte nem kínlódtuk volna keresztül magunkat annyi mindenen.

 

Amikor régen még csákánnyal vágták a sziklákat házépítésre alkalmas méretű kövekké, ahhoz, hogy lehasadjon egy darab, több tucatszor kellett odavágni. És az utolsónál hasadt szét végleg. Mégsem mondhatjuk, hogy az az EGY ÜTÉS vágta el a sziklát. Mind a hetvennyolc előző ütésre is szükség volt, hogy az utolsó végül eredményt hozzon.

Száz szónak is egy a vége: 

Sose sajnáld az utat, amit megtettél, a vargabetűket se, ha már így alakult. Mind szükséges volt ahhoz az eredményhez, amit most megélhetsz!


Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük