Az ÉLET igazságos…

…márpedig

Ez egy örök kérdés. Mármint, hogy az Élet igazságos-e.  Még tudatosság-tanítók között is van, aki azt mondja, hogy igazságos, van, aki azt, hogy nem az, és jobb, ha hozzászoksz, mert akkor lesz Neked könnyebb.

Amikor az ember először találkozik ezzel a gondolattal – talán még pont akkor, amikor annyira nem is fogadta el a spiritualitással járó mentalitást -, akkor ez amolyan nesze semmi, fogd meg jól… Olybá tűnik, mintha jó birka módjára kellene beletörődni a dolgokba, mert „Isten útjai kifürkészhetetlenek”, bla-bla-bla…

A probléma gyökere abban van, hogy az Univerzum törvényei és az embereké egyszerűen NEM UGYANOLYANOK. Mi emberek az ítélkezésnek olyan formáit használjuk, ami rendkívül szubjektív. És most tekintsünk el a koronként változó erkölcsöktől. Mert nem arra gondolok, hogy bizonyos cselekedetek évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt rendben voltak, most meg nincsenek. És fordítva. 

Azokra az esetekre gondolok, amikor nincs helyes döntés. Amikor mindkét félnek igaza van, és annak a pártjára állunk, akit épp hallgatunk. Például, hogy kiemeljenek-e egy gyermeket egy nem-annyira-tökéletes családból, hogy aztán az állami felügyeletrendszer szintén nem annyira tökéletes bugyraiba száműzzük. Vagy amikor egy gazda a sajátját akarja megóvni a sorozatos lopásoktól, és túllép a törvényes keretein. És sorolhatnám a végtelenségig az efféle ítéletrendszer bonyolultságait.

Az Univerzum nem így ítél. Az Univerzum eggggyáltalán nem ítél. Talán pontosan azért, mert ebből a fajta döntési mechanizmusból gyakorlatilag lehetetlen minden helyzetben jól kijönni. Márpedig egy univerzális törvénykezésnek MINDEN ESETBEN ugyanolyan működőképesnek kell lennie. MINDIG igazságosnak kell lennie, nem lehet szubjektív. És az Univerzum nem is az. Az általa követett szisztéma alapja egyszerű, és mindig azonos. Nincsenek kivételek, nincsenek enyhítő körülmények, nincsenek túlkapások, nincs túl szigorú vagy túl enyhe következmény. MINDIG ugyanaz, mindig ugyanolyan. Minden esetben, minden korban, minden emberrel kapcsolatban. Nem lehet megvesztegetni, nem lehet kikerülni. És ugyanígy nem lehet a megérdemelt jutalmat sem elsikkasztani, visszatartani, másnak adni.

Az Univerzum törvénye pedig egyszerű: azt kapjuk, az történik velünk, azzá lesz az életünk, ami belőlünk kisugárzik. Mindenkinek. EGYFORMÁN. Puccpaszta. A különbség belőlünk fakad. Nem pusztán hitről és félelmekről van itt szó, ahogy nagyon sok helyen erről már olvasni. Maga a csomag, aminek a manifesztálódása történik nap mint nap – persze némi fáziskéséssel, tekintettel földi mivoltunkra -, elég bonyolult rendszer, persze benne van a hitünk, meg a félelmeink, és benne vannak programok, traumák és az azokra adott válaszaink – a mostani életünkből, meg előzőkból és párhuzamosokból, és még a DNS-ünkben kódolt felmenőinktől összegyűjtött mindenféle. Lehetetlen lenne (szerintem) akár csak körvonalakban felrajzolni.

Mégis nagyon könnyű rajtakapni. Elég észrevenni, hol fáj, hol szúr, hol bök, hol sántít. A jó dolgok is azért vannak, mert „kirezegtük”. A rosszak is azért vannak. Belül át kell írni, elengedni, tisztítani, és minden rendben lesz.

Ahogy minden törvény eredendően, az Univerzum törvénye is a jót védi. Akkor is, ha nem tudjuk, akkor is, ha rosszul használjuk.

Az Élet igazságos. Csak a magunk hasznára kell fordítani az igazságát…

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.