Ezért alszol rosszul…

Az ok egyszerű: nincs üresjárat.

Személyes véleményem szerint csoda, hogy nem bolondulunk meg, de úgy igazán, patológiásan. Átvitt értelemben azonban igen…

A szívet szoktuk emlegetni (mint szerv), hogy milyen sokat dolgozik az életünk során, mert nem áll le egyetlen pillanatra sem, akár egy évszázadon keresztül. Csakhogy így van ez az idegrendszerünkkel is. Ám míg a szív „csak” egy izomköteg, egy egyszerű gép, az idegrendszer egy rendkívül összetett, hightech informatikai berendezés, sok-sok-sok-sok funkcióval. És mi most ezek közül is csak azokkal foglalkozunk, amelyekről tudunk, amiket úgy használunk, hogy közben nyomon követhetjük. Azon információkról van szó, amelyek tudatosak, vagy tudatosíthatók, szavakkal leírhatók (az álom is ide tartozik).

Az idegrendszernek ez a része is folyamatosan dolgozik, és egyre többet. A bejövő információ nem csak jelentősen, mérhetetlenül megnövekedett – ha csak a száz évvel ezelőttihez hasonlítjuk… (Nem pár millió évvel ezelőttihez, amikor már volt emberi idegrendszer)

1923. Nem volt televízió. A háztartásokban nem volt telefon (jelzem, 35 éve a munkahelyemen! is még kurblis készülék volt: megtekerted, bejelentkezett a posta, és kapcsolta, amit kértél). A rádió már létezett, de nem volt minden háztartásban, és nem éjjel-nappal.

A bejövő információ leginkább nyomtatott volt, újság és könyv, amit ki-ki a saját tempójában olvasott – már aki tudott vagy akart egyáltalán olvasni. Voltál már olyan tesiórán vagy edzésen, amikor fel kellett venned egy ritmust, akár bírtad, akár nem? Manapság az elménket és az idegrendszerünket erre kényszerítjük MINDEN NAP.

De nem csak a mennyisége több az információnak most, hanem az idő is kitolódott, amikor befogadhatod, Gyakorlatilag 24 órára. És az idegrendszernek az is feladata, hogy a bejövő információt feldolgozza, rendszerezze, szelektálja. A legalkalmasabb erre az alvás.

De az alvás során feldolgozott adatok csak az idegrendszerre vonatkoznak.

A hardwerre, hogy úgy mondjam. Nem vonatkozik a gondolatokra. Miután folyamatosan jön befelé az információ, ezek TARTALMÁT nincs módunk feldolgozni. Végiggondolni. A világnézetünkbe illeszteni. Olyan módon elemezni, hogy „és én erről mit gondoljak?” Értékelni a valóságtartalmukat, az életünkre gyakorolt VALÓDI hatását és azt, hogy mit is kezdjünk vele.

EGÉSZ NAP CSAK BEFELÉ JÖNNEK AZ INFORMÁCIÓK!

Amikor eszünk, amikor utazunk, amikor értekezleten vagyunk, amikor vasalunk, amikor várakozunk, amikor tanulunk. NINCS HOLTIDŐ.

Nincs mód gondolkodni, nincs mód arra, hogy a gondolatok kavarogjanak, szelektálódjanak, helyükre kerüljenek vagy kukázódjanak. SOHA.

Mi marad?

Az az elalvás előtti pár perc. Az elménk analizáló, átgondoló, feldolgozó, megbolondulás-elleni funkciói szunnyadnak egész nap, és amikor végre letesszük a telefonunkat, vagy elbóbiskolunk a tévén (ami majd kikapcsolja magát), akkor hirtelen feleszmél, és gőzerővel hozzálát: analizál, átgondol, feldolgoz, szelektál, kukáz. Pörög ezerrel, mert be kell hoznia vagy 16-18 órányi lemaradást.

Mi történik? Felébredünk És mit csinálunk?

Bekapcsoljuk a telefont. Vagy a tévét. Hogy elnyomjuk a lármát, ami a fejünkben zajlik…

De mi a megoldás?

Nem mondom meg. Találd ki 🙂

---

---

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

És írj nekem hozzászólást akár itt, akár Instagramon, Facebook-on vagy YouTube-on!

.

_

---