Barion Pixel

Szindrana-Mandala

A gyakorlati spiritualitás

Miért fontosak a célok? (1. rész)

Mielőtt ebbe belemennénk, tisztázzuk, hogy

MI AZ, HOGY CÉL?

De majdnem ennyire fontos tisztázni azt is, hogy mi nem az. Mert ez az oka annak, hogy sokan nem szeretik még a szót sem: CÉL. Sokan a kudarccal, a be nem teljesüléssel, a hiába-próbálkozással azonosítják. Pedig amikor már CÉLról beszélünk – főleg ha olyan jó kis spirutális módon állunk hozzá, és „használjuk” az Univerzumot is a megvalósításban -, akkor az már jó eséllyel megvalósul, persze néha lassabban, mint gondoltuk. (Ennek viszont nem az ügyetlenségünk az oka többnyire, csak az a tapasztalatlanság, amivel egy teljesen új területen képtelenség pontosan meghatározni az időt, egyszerűen mert nincs még elég információnk.)

Szóval a cél előszobája, és tulajdonképpen persze feltétele, amolyan nulladik lépés: az ÁLOM. Egy vágyunk, egy álmunk, ami felvillan a lelkünkben, és vagy elhamvad, vagy fellobog, attól függően, mennyire szeretnénk, és mennyire bízunk magunkban. Ez egyébként szorzat:

a vágy mértéke x önbizalom = megvalósulás

Tehát ha bármelyik kisebb, akár jóval, mint a másik, akkor még a végeredmény még elérheti a kívánt mértéket, ami a feltétele a megvalósulásnak. Persze, ha bármelyik érték nulla, akkor ugyebár…

Tehát a vágy, az álom (vágyálom 😛 ), az nem cél. A tettek teszik azzá, az elszántság ahhoz, hogy végiggondoljuk a megvalósítás (első tervezett) útvonalát, aztán készítünk tervet, és megtesszük az első lépéseket a megvalósítás során.

Mondják, hogy a célt a határidő teszi valódivá. Nos, ez igaz is, meg nem is. (Szerintem) Mert valóban jó, ha van egy viszonylag konkrét elképzelésünk arról, hogy mikorra szeretnénk, és egyébként ez működik is nagyon jól, ha olyan célt tűztünk ki, amihez hasonlót már elértünk, tehát van tapasztalatunk arról, hogy mi vár ránk. De ha teljesen új a terület, akkor érdemes ezt rugalmasan kezelni, és ahogy haladunk előre, és lesz egyre több információnk, illetve egyre több rész van készen az egészből, úgy lehet majd egyre pontosabb az időpont-meghatározásunk.

Azt is mondják, hogy az a CÉL, amit ábrázolni lehet. Lerajzolni, agyagból-gyurmából mintázni, festeni, satöbbi. Minden más csak álmodozás.

Miért?

Mert ez megformázás konkrét megfogalmazásra kényszerít.

„Boldog akarok lenni.”

Szuper! Mitől lennél boldog? Nagyon hosszú lenne végigvinni akár csak egyetlen kérdéssort, de a lényeget érzed: nem elég rávágni, hogy „ha sok pénzem lenne”, mert mi van, ha sok pénzünk van, de… (a pontozott rész kitöltendő). Vagy „ha párkapcsolatban élnék”, mert mi van, ha van párod, de…. (a pontozott rész kitöltendő).

Amikor pedig már tudjuk, hogy mit akarunk és miért, mennyire fontos, miről kell lemondani érte és ez megéri-e NEKÜNK, akkor már csak el kell kezdeni gondolkodni, TERVEZNI, és aztán tenni egyik lépést a másik után. Meg persze reagálni a váratlan helyzetekre és máshogy-alakulásokra, és újratervezni, de ez mind nem fontos, a kulcs: nem abbahagyni 🙂

Hosszú lett, úgyhogy a miért is fontos a cél, miért jó az nekünk és miért baj, avagy mit okoz, ha nincs – nos, ennek kifejtése a jövő héten jön, ha nem akarsz lemaradni, iratkozz fel a blogértesítőre!



Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

És írj nekem hozzászólást akár itt, akár Instagramon, Facebook-on vagy YouTube-on!

.


_


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük