Önvédelem

Kinek az érdekében?

Készül a feltétel nélküli szeretetről ígért videó. Lassan készül, mert sokat elmélkedem rajta. Egyébként is az a Szindrana-Mandala egyik küldetése, hogy kicsit egyensúlyt teremtsen: a túl materialista (földhözragadt 😛 ) gondolkodásúakat kicsit bátorítani arra, hogy bizonyos helyzetekben érdemes és biztonságos „nekitámaszkodni” valami nálunk nagyobbnak, a túl spirituális gondolkodásúakat pedig picit több gyakorlatiasságra biztatni. A feltétel nélküli szeretet pedig pont egy ilyen alkalom.

Lehet, hogy ez egy kicsit sötétebb téma lesz…

Mindenesetre a gondolkodás eszembe juttatta azt a régi kísérletet, amiről szerintem a főiskolán tanultam pszichológiából.

A kísérlet Stanfordi börtönkísérlet néven híresült el – találtam róla egy videót is. A pszichológus, aki vezette, azt a kérdést kívánta tudományos keretek között körbejárni, hogy vajon a börtönökben a fegyőröktől tapasztalható kegyetlenkedés azért van, mert eleve erre hajlamos emberek vállalnak állást ilyen munkakörben, vagy maga a pozíció hozza ki az emberekből ezt a viselkedést.

A kísérlet olyannyira hatékonyan bizonyította ezt az utóbbit, hogy a kísérletet a tervezett vége előtt, hat nap után kellett állítani.

Dióhéjban: kifejezetten egészséges lelkű, átlagos morális érzékkel, családi háttérrel, anyagi helyzettel rendelkező fiatal fehér amerikai férfiakat válogattak össze, és pénzfeldobással választottak közülük fele arányban „börtönőröket” és „fegyenceket”. A résztvevők tudták, hogy kísérletben vesznek részt, napidíjat kaptak érte.

A „börtönőrök” már a második naptól kezdve egyre durvább fizikai és lelki megpróbáltatásoknak tették ki az „elítélteket”, egyszerűen mert MEGTEHETTÉK, mert módjukban állt. Így végül a kísérlet vezetője inkább nem várta meg, hogy a tervezett két hét végére hová fajulnának a dolgok…

Hogy jön ez a feltétel nélküli szeretethez?

Sajnos sokan értelmezik úgy ezt a spirituális fogalmat, hogy akkor jutnak el a fejlettségük csúcsára, ha maradéktalanul képesek a feltétel nélküli szeretetre, és ennek érdekében sok mindent – túl sok mindent – eltűrnek a szeretett személytől. És mint a fenti kísérlet igazolja, az ember – a teljesen egészséges, akár alapból nem is hatalmaskodó személy is – hajlamos visszaélni ezzel.

Kinek az érdekében?

Nyilván érződik az írásomból a véleményem: szerintem senkinek sem szabad megengedni, hogy bántson minket, se érzelmi, se lelki, se fizikai, se semmilyen módon, főleg nem hosszú távon. A saját érdekünkben.

De ha már annyira spirituálisan gondolkodunk: a mások érdekében sem. Hiszen ha valaki hatalmaskodóvá, agresszívvá, dühössé, bántalmazóvá válik, az negatív rezgés, rossz energia, számára is lehetetlenné teszi lelki és fizikai (!) egészség megélését, és akár rossz karmához is juttatja őt, nem csak a jelenlegi, de a későbbi életét is terheltté téve ezzel. Vállalhatjuk-e annak a felelősségét, hogy a mi túlságosan – rosszul értelmezett szeretetből fakadóan – megengedő „szeretetünk” juttassa őt erre a sorsra? Nevezhetjük-e ezt valóban szeretetnek?

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

És írj nekem hozzászólást akár itt, akár Instagramon, Facebook-on vagy YouTube-on!

.

_