fbpx

Szindrana-Mandala

A gyakorlati spiritualitás

Én, Shirley

Rendhagyó olvasónapló

(és bocs a borítókép minőségéért…)

Rendhagyó olvasónapló, hiszen nem könyv formában hozom a sztorit, hanem videó formában, hiszen nem regény, hanem színdarab. Mégis úgy érzem, hogy nagyon is helyén való megmutatni egy olyan blogon, ahova személyiségükben, szellemiségükben fejlődni vágyó emberek járnak…

Most találtam erre a színdarabra – nagyon vidéki vagyok, így leginkább a színházi közvetítésekre fanyalodom -, és véletlenül minden benne van, amiről az utóbbi évtizedekben, sőt az utóbbi hetekben tanultam. Bár nem lesz könnyű úgy beszélni róla, hogy ne spoilerezzem el…

A darabot Willy Russel írta, és monodráma. Szeretem a színházat, minél kevesebb szereplő van benne, annál jobb (egynél meg ugyebár nem lehet kevesebb csakugyan), és Vári Évát (aki a felvételen játszik), mint színésznőt is nagyon szeretem, ráadásul neki nagyon jól áll ez a műfaj. 

Shirley

egy életunt 40-es középosztálybeli amerikai feleség, háztartásbeli, ennek minden tipikus tünetével. Csak jó feleség, jó családanya akart lenni, így szép lassan belecsúszott a klasszikus cseléd-szerepbe. A gyerekek felnőttek, kirepültek, így unatkozik, a férje pedig elhidegült tőle – ez már csak így van, ha a nő ezt a modellt választja. A cselédet senki nem becsüli… Magányos is persze, hiszen egész nap egyedül van otthon, se társaság, se kihívás, se méltó célok. Nem csoda, hogy az életét kilátástalannak, sivárnak és értelmetlennek érzi. Belemerül az emlékeibe, még panaszkodni se tud igazán, hiszen nincs kinek. Na ő azért megpróbálja ;)

Aztán egyszer csak történik valami. (Nem mondom meg, hogy mi :P ) Kint. A világban. Amitől valami megváltozik. Mindig ez van. A megszokott életen nem változtat semmi, mert ami változtathatna, az kívül van. Túl a komfortzónán, túl a megszokotton. 

Shirley találkozik valakivel (nem, nem mondom meg, kivel), ami más megvilágításba helyezi az életét. Egy külső impulzus, ami kibillenti a szokott gondolatkörökből. Először a szokásos sopánkodós módon reagál, panaszként fogalmazódik meg benne, hogy mi LEHETETT VOLNA, de aztán éket ver egy gondolat ebbe a látszólag kikezdhetetlen életbe – 

“de miért ne lehetne?”

és megjelennek az első repedések. Shirley eljátszik a gondolattal, hogy “mi lenne, ha”, és persze véletlenül hirtelen felbukkan egy lehetőség is (nem mondom meg, hogy mi ;) ).

És én végig, a majdnem két órán keresztül izgultam, hogy megteszi, vagy nem? Mert nem olyan könnyű az. Mert küzdeni kell érte. És nem is csak a férjjel. A családdal, azokkal, akik úgy szoktak meg, amilyen eddig voltál. Akik nem szeretik, ha megváltozol, mert azzal az ő világukat is megrendíted… Meg kell küzdeni a szokások hatalmával. A komfortzóna biztonságával. A saját félelmeivel. Mi lesz, ha megteszi? Mi lesz, ha megváltozik minden? Mi lesz, ha megteszi, és nem változik semmi? Mi lesz, ha nem teszi meg? Hogy kell utána élni? Hogy kell, ha igen? Hogy kell, ha nem?

Nézd meg, sokszor nézd meg. Mindig nézd meg, amikor olyan izgalmas élethelyzet, érdekes kihívás kerül az utadba. Helyettesítsd be a saját mondataidat – mert mind ugyanezt járjuk végig, ugyanezt a gondolatmenetet visszük végig. És aztán meglépjük vagy nem…

A képre kattintva indul a videó!

Én, Shirley – Vári Éva

Aztán meséld el, mit gondolsz :)


Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le :) .

És írj nekem hozzászólást akár itt, akár Instagramon vagy Facebook-on!

.


_


One Reply to “Én, Shirley”

  • Mindenkiben él egy Shirley. Hányan vagyunk, akik irigyeljük a másikat vagy ezért vagy azért. Hányan vagyunk, akik valamiért valahogy máshogy élnénk. És a komfortzóna behatárol minket. Pedig az élet ott kezdődik….. De nagyon nehéz lépni! Szükségünk van az ismert biztonságára.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_bye.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_good.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_negative.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_scratch.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_wacko.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_yahoo.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_cool.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_heart.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_rose.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_smile.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_whistle3.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_yes.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_cry.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_mail.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_sad.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_unsure.gif 
https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_wink.gif