Barion Pixel

Szindrana-Mandala

A gyakorlati spiritualitás

Maradj harmóniában – Veled

Hogyan őrizd meg a kapcsolatot azzal, aki valójában vagy?

(Azoknak, akik egy előző bejegyzés – Az a bizonyos harmónia – után kérték a tippeket. Meg azoknak is, akik nem 😉 )

Aki valójában vagyunk, az a lélek, aki kiegyensúlyozott, magabiztos, mert tudja, hogy biztonságban van, úgy jó (ő), ahogy van, és minden más is úgy jó, ahogy van – vagy azért, mert most jó, vagy azért, mert épp megvalósul valami jó. Ez a lélek boldog és tudatos, és a kezében tartja a dolgokat.

Ehhez képest mi emberek hajlamosak vagyunk pont nem így érezni, és a spirituális tanítások szerint ilyenkor elveszítjük a kapcsolatot azzal a bölcs lélekkel, aki valójában vagyunk. A Spirituális Válasz Terápia úgy fogalmaz, hogy „a tudatosság zuhanása”. Mert ha tudnánk, amit nem tudunk, akkor meg tudnánk őrizni a nyugalmunkat – és általa a teremtő varázserőnket -, akkor persze jó lenne…

De hát tudjuk!

Amikor kapcsolatban vagyunk ezzel a belső bölccsel, aki persze attól ilyen bölcs, hogy ő meg közvetlen kapcsolatban van az Univerzummal, ahol ugye minden információ, minden válasz megtalálható. Kapcsolatban lenni azzal, aki valójában vagyunk könnyű, amikor épp minden rendben. De amikor ez nem megy természetesen, akkor csinálni kell, akkor valamit tudatosan kell másképp tenni, mint ami természetesen jönne.

Mit tegyek, amikor a félelem, szorongás, harag és egyéb akadályozó érzelmek elválasztanak attól, aki valójában vagyok?

Ezek az érzelmek különböző erősségűek lehetnek, és ettől függően szakítanak el a „józan eszünktől”, és veszik át az uralmat a gondolataink fölött.

A) Amikor tudjuk, hogy az adott negatív érzés nem reális, vagy csak kicsi esélye van, hogy megtörténjen, akkor érdemes RACIONALIZÁLNI.

  1. Talán van a múltunkban már olyan tapasztalat, ami megmutatta, hogy meg tudjuk oldani a hasonló helyzeteket.
  2. Kereshetünk olyan eseteket, amelyekben mások oldottak már meg hasonló helyzeteket – ebből tudhatjuk, hogy egyáltalán lehetséges.
  3. Érdemes lehet tervet készíteni, különböző „rémes” forgatókönyvekre – amelyeket persze igyekszünk majd elkerülni -, de tudjuk, hogy fel vagyunk készülve, ez pedig megnyugtató. Talán nem minden alakul majd úgy, ahogy szeretnénk, de még mindig a kezünkben a gyeplő, és akkor még fordíthatjuk így meg úgy, hogy azért mégiscsak jó legyen.

B) Van az a pont, ahol már képtelenek vagyunk józan ésszel gondolkodni, mert egyszerűen elsodortak az érzelmeink. Ez nem feltétlenül állandó, leggyakrabban hullámzó, biztos észrevetted már, hogy reggel sok mindent más szemmel látunk, bizakodóbbak vagyunk, és egyébként is, ahogy kavarognak a gondolataink, befolyásolják az érzelmeinket, óráról órára, napról napra változtatva. Ha épp olyan ciklusban vagyunk, amikor a „józan” gondolkodás nem segít, mert az elménk nem jut át a negatív érzelmek szűrőjén, és csak a legrosszabb forgatókönyvet tudja elénk vetíteni, akkor jobb, ha kicsit elszakadunk az elménk valóságától és ELTERELJÜK A FIGYELMÜNKET a problémáról. Ennek is lehetnek fokozatai, kell hozzá némi gyakorlat, tapasztalat, önismeret, hogy mikor mi válik be.

  1. Dinamikus vizualizáció. Tudod, amikor elképzeljük, amit valójában szeretnénk. Az elme nem tesz különbséget a valóság és az elképzelt dolgok között – nem tőlem hallod először. Ezzel vissza tudod irányítani a gondolatokat – és az érzelmeket – a normális rezgésszintre, még ha nem is tartósan, de a teremtési folyamat mindenképpen a vágyott irányba mozdul el.
  2. Meditáció. A szerepe az elme lecsendesítése, mármint, hogy ne susogjon már annyi hülyeséget a fülünkbe. A cél, hogy megszakadjon a folyamatos vészjósló károgás 😛
  3. Persze van az úgy, hogy már éppenhogy nincs ilyesmire türelmünk, hiába tudjuk, hogy mit kellene, de képtelenek vagyunk rá. Ilyenkor jön a szó szerinti figyelemelterelés, valami amitől kicsit nem gondolunk a rosszra. A Belső Lényünk, az Univerzummal karöltve tudja ám, hogy mit kell tenni, és tenné is, ha nem állnánk az útjába kekeckedő negativitással. Olyan ez, mintha a főnök kiadná az utasítást, hogy mit kell tennünk, aztán ötpercenként megjelenne az asztalunknál, hogy miért nincs már kész, elmagyarázná, hogy miért nem is lesz kész soha, mert egyébként meg képtelenek vagyunk rá, és különben is mi van már… Ha békén hagyna, már rég kész lett volna, de így… Amikor „kamu jóérzésekkel” töltjük fel a lelkünket, az éppen olyan megfelelő a teremtő energiához, mintha azzal a dologgal kapcsolatban lennének jó érzéseink, amit teremteni akarunk. Az érzelem a lényeg, a rezgés, nem az, hogy „igaz” legyen. Egy vígjáték, egy könyv, egy keresztrejtvény, egy éppen megfelelően bonyolult kreatív tevékenység (annyira, hogy oda kelljen figyelni rá, de annyira nem, hogy frusztráljon). Vidám zene, ének, tánc. Mozgás, futás, torna, mittomén, kinek mi az – itt jön az önismeret. Az embernek kell legyen egy lista a fejében arról, hogy mik ezek a tevékenységek, fokozatokba rendezve, hogy amikor beüt a ménkű, ne ezen kelljen gondolkodni, mert akkor épp nem vagyunk rá képesek.
  4. Szex 😛 – tulajdonképpen a 3-as pont része, csak nem akartam megakasztani azok elméjét, akik egyedül vannak 🙂
  5. Alvás. Ha van mód rá, ez a legjobb. Alvás közben MINDIG tökéletes a kapcsolat.

A cél, hogy kikapcsoljuk azt a kis dumagépet a fejünkben, vagy ha nem sikerül, legalább nyomjuk el a hangját. Úgy néz ki, hogy nem foglalkozunk a megoldással, és nem tesszük a dolgunkat, de valójában igenis haladás történik, csak most épp kiadtuk a munka egy (kiadható) részét.

Ami működik, mégsem segít…

Van olyan lehetőség, ami eltereli a figyelmünket, akár még jó hangulatot is generál, mégsem segíti a folyamatot, amit el szeretnénk érni: a tudatmódosítók. Ezek ugyan kiütik az elme kekeckedő részét, tehát elnyomták a negatív tényezőket, de sajnos elnyomják a teremtő folyamatokat is, lekapcsolnak az Univerzumról is, szóval SENKI sem dolgozik a megoldáson, se mi, se más.

Tudjuk, hogy a földi, fizikai világban nincsen stagnálás: valami vagy javul, vagy romlik. Ez utóbbi esetben nincs haladás, tehát arra van mód, hogy a probléma növekedjék. Az előzőekben felvázolt módokon viszont elérjük, hogy ha már mi magunk nem tudjuk előmozdítani a dolgokat, legalább az tudjon, aki képes rá 😉

És ami mindig működik:

Ho’oponopono 🙂



Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

EMLÉKEZZ! 2021. május 3-tól július 31-ig tart az a kihívás, melynek végén a legtöbb hozzászólás írója (LEHETŐLEG ITT, A BEJEGYZÉS ALATT, vagy akár régebbi cikkek alatt is, akár Instagramon vagy Facebook-on) CsakNeked mandalát kap AJÁNDÉKBA. Minden felületen írt minden hozzászólásod összeadódik. Szóval hajrá, játssz velem: iratkozz fel és kövess, hogy növeld az esélyedet!

.


_

 


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük