fbpx

Szindrana-Mandala

A gyakorlati spiritualitás

Motiváció vagy inspiráció?

Lovagoljunk kicsit a szavakon…

Mert az lesz ez, picit: szavakon lovaglás meg szőrszálhasogatás is, de ez fog nekünk segíteni letisztázni pár fontos dolgot. Utána már nevezhetjük, ahogy csak akarjuk 🙂

Ezen írás apropója az, hogy épp lakásfelújításban vagyok, nem csak saját kezűleg, de teljesen egyedül. Ezzel semmi gond nincs, szeretem minden részét, amit ez a mondat jelent. Csak elért az az állapot, amikor annyi mindent kellene/szeretnék megcsinálni, hogy inkább nem csinálok semmit. Ráadásul ahhoz, hogy elérjek a fehérhomokos tengerpartig – a fal, a lambéria, a bútorok FESTÉSéig -, át kellett magam verekedni egy csalánoson, ami pedig a glettelés. Nehéz, nem is értek hozzá igazán, kényes is, lehet, hogy nem is sikerül, töttöröttö…

A motivációnak alapvetően két formája van, a külső és a belső. Külső motiváció az, amikor könyveket olvasunk, rendezvényekre járunk, motivációs előadókat hallgatunk. Van ez a fázis az elején, a legeslegelején, addig, amíg elhisszük, hogy lehetséges, és hogy képesek vagyunk rá. De nyilván érzed, hogy egy hosszabb – hónapokat, éveket átívelő – projekt esetében nem lesz elég.

A belső motiváció, amikor már képesek vagyunk saját magunkat újra és újra felspannolni, hogy megküzdjünk legyőzzük elhárítsuk az óhatatlanul felmerülő akadályokat, és megtegyük, amit kell.

Ennek is van két formája, és nekem most volt alkalmam a bőrömön megtapasztalni a kettő között a különbséget – amin eddig csak elagyalgattam magamban… Próbáltam magam motiválgatni, és kitettem az orrom elé a falra két papírlapot:

Most jön a szőrszálhasogatós rész, de hát valahogy meg kell őket különböztetni, mert bizony az első motiváció, a második inspiráció.

  1. Motiváció – nagyon hasonlít a külső motivációhoz, csak éppen saját magunkat noszogatjuk. Azokat a szavakat mondogatjuk magunknak, amit mások szoktak, tudod, mikor tükör előtt hergeljük magunkat. A lényeg, hogy az elvégzendő MUNKÁra összpontosít, arra, hogy meg KELL csinálni valamit. Ha ábrázolni akarnám, akkor magam mögé rajzolnék egy nyilat, ami lököd, taszigál…
  2. Inspiráció – az igazi belső motiváció. A célra irányítja a figyelmünket, arra a vágyott dologra, ami miatt ezt (vagy azt) az egészet elkezdtük, arra, mit igazán szeretnénk. Ha a motiváció tol, akkor ez húz.

Nos, talán csak én működöm így, mindenesetre érdemes kipróbálni, mert nálam elképesztő volt a különbség hatását tekintve, ha az egyik vagy a másik papírlapra néztem! (A motivációst már le is szedtem, csak a fotó erejéig maradhatott szegény 🙂 )

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük