Spirituális gőg?

Vagy csak önvédelem?

Azt hiszem, embere válogatja (vagy helyzettől is függ?), de valahol mindegy is, mert mindenképpen árt…

Arra a helyzetre gondolok, amikor valaki velünk vagy körülöttünk nem megfelelően viselkedik, legalábbis emberi mércével mérve. Bánt minket, bánt másokat, nem érti a gondolkodásmódunkat, nem ért velünk egyet… számtalan variáció létezik.

Megkérdezzük:

„De hát hogy tehet ilyet?” „Hogy lehet ilyen?” (stb.)

És azt a választ várjuk/adjuk, hogy

„Ő még csak ott tart…”

Nos, ez bizony elég arrogánsnak hangzik, bár tudom, a legtöbben a felmentés szándékával, tiszta jó szándékkal mondják. De ha belegondolunk, bizony óhatatlanul az van benne, hogy 

„Bezzeg, ha már ott tartana, ahol én, akkor nem tenne ilyet, hiszen én sohasem…”

Csakhogy egyáltalán nem ez a lényeg – hiszen ha csak erről lenne szó, akkor ezt az írást is nyugodtan lehetne arrogánsnak nevezni, mert ugyanúgy fordítható le: „bezzeg én…”

A lényeg az, hogy mindenki, aki valami olyasmit hoz az életünkbe, ami rosszul esik, kellemetlen, fáj, tulajdonképpen minket szolgál. Az életünk egy színdarab – már a születésünktől fogva -, ahol mindenkinek megvan a megfelelő szerepe. A színdarabot pedig mi írtuk, és írjuk folyamatosan, mi rendezzük, és a miénk (volt) a casting is. Aki velem undok, az azért teszi, mert ezt a szerepet osztottam rá. Nem tehet másképp. Elismerem, hogy Isten/Univerzum szeret két legyet ütni egy csapásra, szóval az illető a SAJÁT szereposztásának is megfelel, de a szabály mindenképpen az, hogy senki más nem tud teremteni az én életemben, senki nem tehet semmit az én jóváhagyásom (elvárásom?) nélkül. És az is a lényeg, hogy minden „rossz” két okból kerülhet az utunkba – és egyik jobb, mint a másik:

1. azért, hogy segítsen tisztázni, mit nem akarunk – mert utána sokkal könnyebb eldönteni, hogy mit akarunk, márpedig az életnek egy célja van: úgy élni, ahogy akarunk 🙂
2. azért, hogy felhívja a figyelmet a blokkokra és akadályokra, hogy felismerjük, hol és mit kell tisztítani (éppen úgy, mint a fájdalom, amikor a forró kannát megfogjuk. fájdalom nélkül addig szorongatnánk, míg szét nem ég a kezünk, és kiesik belőle…)

Ha nem lesajnálóan nézünk szegény fejletlenre, csak magunkat szeretnénk megvédeni azzal, hogy megpróbáljuk mentegetni őt – mert mégiscsak kevésbé fáj az a tudat, hogy csak nem tudja, mit csinál, mint az, hogy szándékosan utál – sajnos ez sem fog segíteni az életünkön. Ő ugyanolyan marad, (esetleg lecseréljük másra, aki ugyanolyan, vagy ugyanolyanná válik…) mi pedig ugyanúgy és továbbra is szenvedni fogunk.

Amikor valaki egy tisztítási folyamaton keresztülmegy (ami jó esetben szinte végtelen, hiszen mindig lesznek új célok, amelyek új utakra visznek, ahol új fajta akadályokba botlunk, hiszen arra még nem jártunk…), azt veszi észre, hogy az emberek megváltoznak vele szemben. Pedig ők csak reagálnak arra a változásra, ami bennünk végbement.

TUDOM, hogy nem mindig könnyű. De végleges nyugalmat és boldogságot hoz. Hát nem megéri?

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.