Újabb álmok jönnek…

… és kezdenek megvalósulni

Az első ittalvós vendég megérkezett 😀

Az ember megszületik a Földre, és céljai vannak. Jó esetben a sajátjai, rosszabb esetben másokéi. De mindegy, mennyi célt ért már el, mindig jönnek újak. Azt veszem észre, hogy az új álmok, célok már akkor elkezdene körvonalazódni, mikor még nincs kész az előző, de már látszik a vége, már nem kell túl sok idő/erőfeszítés a megvalósulásához.

Mondhatnánk, hogy ez rossz, hogy az ember telhetetlen, hogy soha semmi nem elég. De szerintem ez nem így van. És Ábrahám szerint sem 😀 😉 . Végtére is nem szólhat arról az élet, hogy reggel felkelek, elmegyek a munkába, hazajövök, vacsorázok, tévézek, alszom, és a következő reggel kezdem elölről. Úgy értem, még ha technikailag így is néz ki, legalább a feladat és a várható eredmény legyen más, nem igaz? 😀

Nos, egy éve költöztem ebbe a házba. Sok éve az volt az álmom, hogy egy kicsi faluban, egy kicsi, kuckós házban éljek. Aztán amikor ez meglett, és ideköltöztem egy éve, akkor persze nagyon boldog voltam, míg úgy a harmadik héten arra a gondolatra riadtam szó szerint álmomból, hogy

„Basszus, bezártam magam ebbe a faluba, mi a fenét fogok én itt csinálni???”

Úgy értem, persze, imádok festeni, meg elvonulni, de… Nincs autóm, van persze busz, de ha délután 4-kor kezdődik valahol egy program, akkor már nem tudok hazajönni. És hát él itt majdnem 400 nagyon kedves ember, de kevéssel lehet a spiritualitásról, az üvegfestésről, a vállalkozás szépségeiről és buktatóiról vagy a webfejlesztés örömeiről és kínjairól beszélgetni… Úgy éreztem, rettenetesen egyedül vagyok.

Elaludtam, és reggelre megkaptam a választ. (Azon kívül, hogy az autó és a jogosítvány csak idő és pénz kérdése). Majd én megteremtem magamnak ITTHON azt a közeget, azt a társaságot, amiben jól érzem magam. Majd lesznek nekem olyan barátaim, akiket érdekel az, ami engem, és akikkel ITT NÁLAM jókat tudunk beszélgetni, enni, kirándulni és teázni (borozgatni :O )… Na igen, ez is idő kérdése, meg egy kicsit pénz kérdése is, mert hiszen egy hónapja még egyetlen szoba volt használható a házban 🙂

De most megtört a jég, megjött az első fecske, az első ittalvós vendég. A Megvalósítás-Segítő Program több hónapja alatt akár közel is tudunk kerülni egymáshoz, akár barátságok is kialakulhatnak, kezdhetünk együtt projekteket, foghatunk együtt kihívásokba, és akár meglátogatni egymást. Jó, külön apartmanom még nincs erre (majd lesz), de Erzsi itt volt tegnap, és nagyon élveztem – nem csak a társaságát, hanem a tudat, hogy a megvalósulás folyamata már szemmel láthatóan is történik, nem csak szellemi síkon 😉

Igen, tudom, ez egy személyes bejegyzés. Azért született – azon kívül, hogy világgá kürtöljem az örömömet 😛 -, hogy mutassam: az álmok így válnak valóra. Mondhatnám, hogy ez semmi, hiszen a garázs még mindig egy koszos sufni, tele szeméttel, és még csak nem is emlékeztet egy fürdős-teakonyhás apartmanra (amilyennek én látom), és a ház még mindig nem alkalmas igazi vendéglátásra. De látnunk kell a haladást a kis átmenetekben. Az Univerzum csak apránként tudja az álmok megvalósulását teljesíteni. És ha nem értékeljük az első apró ajándékait, nem lesz kedve tovább dolgozni az ügyön. Muszáj észrevennünk a kis eredményeket ahhoz, hogy – már ezzel a kis hála-effekttel is – megteremthessük a nagyobbakat!