A baj nem jár egyedül…

Rémlik, hogy valamikor írtam már valami hasonlót, de egyrészt az ismétlés ebben a témában sem árt, másrészt az újabb olvasóim nem fognak visszalapozni, így elvészne ez a gondolatsor számukra…

Van egy jó magyar szólásunk:

„A baj nem jár egyedül.”

Mert már a régi bölcsek is megfigyelték: sokszor van, hogy ha történik valakivel, vagy valakinek a családjában valami „rossz”, akkor utána jönni fog a következő, és a következő… Nyilván ennek sokféle oka lehet, de egyet hadd mutassak meg.

Amikor megtörténik az a bizonyos rossz, az nem fog megállni ott helyben, hanem miután maga a történés megvolt, kvázi az „akció” véget ér, sok-sok reakciót fog generálni.

• Bennünk kelt negatív érzéseket. Ez nem kellene hogy így legyen, úgy értem, nem szükségszerű, de azért logikus és természetes. Harag, félelem, sőt rémület, szomorúság, sőt fájdalom, kilátástalanság – satöbbi. Mondanám, hogy a baj mértékének megfelelő mértékben, de valójában inkább a személyiségünk és gondolkodásmódunk függvényében.
• Elmeséljük. Többször. Néha sokszor. Néha még évek múltán is, néha minden egyes új ismerősünknek, vagy réginek, akivel azóta nem találkoztunk – újra és újra…
• A környezetünkben kelt negatív érzéseket, amelyek aztán visszasugároznak ránk. Sajnálnak, együttéreznek és igazat adnak, ami lehet, hogy pillanatnyilag jól esik, de megerősíti a meggyőződést, hogy minden okunk megvan arra, hogy rosszul érezzük magunkat. Ez egyébként akár még lehet igaz is, de nem segít.

Az akció maga, tart ameddig tart, nem káros. Megkockáztatom, hogy önmagában egyáltalán nem, legalábbis az esetek jó nagy százalékban nem. De a reakciók, az utóhatás, illetve az a rezgés, ami átjárja mindegyiket a fent felsoroltak közül, tökéletesen alkalmas arra, hogy előhívjon, bevonzzon újabb és újabb negatív eseményeket, helyzeteket és érzéseket. 

És a kör bezárult.

Egyszerűen észnél kell lenni, ha az ember meg akarja állítani a „balszerencse áradását”. Nem állítom, hogy könnyű, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy például a nőknek egyfajta probléma-megoldó technika az, hogy „beszélünk róla”. Arról nem beszélve, hogy a problémák nagy része már attól kisebb lesz, ha mások segítségét kérjük, ha nem egyedül, hanem valakivel együtt próbáljuk megoldani. Sok esetben nem is tudjuk megoldani egyedül…

„Akkor hogy a bánatba kérjek segítséget, ha közben meg nem beszélhetek róla????”

De, szabad beszélni róla. Csak az nem mindegy, hogy 

1. kinek
2. hányszor
3. hogyan
4. és milyen céllal.

Beszéljünk róla akkor, amikor meg kell oldani. Azért, hogy megoldjuk – ez azt is jelenti, hogy rövid ideig fogunk beszélni róla, addig, míg megoldottuk. Utána már nem, hiszen szükség nincs rá… Annak, akinek a segítségét kérjük – lehet, hogy ezt persze többször kell, mert nem mindjárt elsőre találjuk meg azt, aki valóban tud és akar is segíteni, de ez még mindig csak max. 2-3 alkalom lesz, és nem tucatnyi. És a HOGYAN? meg a MILYEN CÉLLAL? nagyon fontos. 

Eleve akkor kezdjünk el másokkal beszélni, mikor már mi magunk elgondolkoztunk a megoldáson. A barátaink is jobban érzik majd magukat, és könnyebben tudják előhívni a saját problémamegoldó-segítő kreativitásukat, ha nem a szánalmukra gyúrunk, hanem már mi magunk is egyfajta megoldós hozzáállással közelítünk.

Nem azt mondom, hogy amikor tényleg hirtelen megtörtént az, aminek finoman szólva nem örülünk, ami megrémít vagy kétségbeejt, az első reakciónk, hogy megosszuk. Hiszen az ember nem gép. Érzelmei vannak, és ezek bizony sodornak. És tényleg kisebb a teher, ha van egy másik váll is, amire tehetünk át belőle. De erre a célra elég egyetlen ember. Nem is kell mindig ugyanaz legyen, de ez nem érdekes. Csak az, hogy ezt a fajta sodró áradatot tényleg elég egyszer elmondani – már ha muszáj -, egyszerűen ennyitől is elvész az ereje, ha nem tápláljuk a fent említett módokon. 

Most visszaolvasva, nem tudom, mennyire hat ez az egész egy tudálékos, íróasztalszagú maszlagnak. De sajnos mindegy, hogy hat. Az Univerzum így működik: nem nézi, hogy nekünk kellemes lesz, amit ad, vagy nem, ő csak adja, amit a rezgéseink által leadott „rendelés” alapján le kell szállítania. És ha némi tudatossággal elérhető, hogy inkább jó rezgésünk legyen, akkor érdemes odafigyelni, még ha az elején nehéz is…

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

EMLÉKEZZ! 2021. május 3-tól július 31-ig tart az a kihívás, melynek végén a legtöbb hozzászólás írója (LEHETŐLEG ITT, A BEJEGYZÉS ALATT, vagy akár régebbi cikkek alatt is, akár Instagramon vagy Facebook-on) CsakNeked mandalát kap AJÁNDÉKBA. Minden felületen írt minden hozzászólásod összeadódik. Szóval hajrá, játssz velem: iratkozz fel és kövess, hogy növeld az esélyedet!

.

_