A teremtő lelkiállapot

A varázslat egyszerű.

Közlöm az Univerzummal, amit kérek, aztán teszem a dolgom, és várom, hogy a futár leszállítsa az árut. A Bibliában ezt úgy mondják:

„Kérj és megadatik.”

Nem kell naponta tízszer leírni (ami azt illeti, szerintem kifejezetten árt). Nem kell teliholdkor meztelenül csalánnal teli hordóba állni, vagy éjfélkor háromszor a sarkunkon megpördülni és a földre köpni. Úgy értem, a teremtés egy teljesen hétköznapi dolog az ember számára – aki ugyebár Isten képére és hasonlatosságára alkottatott.

Viszont valamit KELL csinálni, miután „leadtuk a rendelést”. Jól kell lenni!

Egyfajta laza, kellemes lelkiállapotot értek ezalatt. Egy csendes, nyugodt boldogság-félét. Nem a felugrálós-levegőbe-bokszolós ujjongásra gondolok. Hanem olyasmire, amikor nem akarunk sehol máshol lenni, nem akarunk senki mások lenni, minden jól van úgy ahogy van. Az a csavar a történetben, hogy ez az élmény éppenhogy nem tudatos, ha az ember élete amúgy rendezett. Csak néha rajtakapjuk magunkat az érzésen.

Azonban ezekkel a tanításokkal általában olyankor találkozunk – először -, amikor egggggyáltalán nincs rendben az életünk. Éppen azért keresünk, és találunk előbb-utóbb spirituális válaszokat, mert a „való élet” megoldásai nem működnek. Na most akkor azt érezni, hogy minden pont úgy van jól, ahogy van, finoman szólva sem olyan egyszerű. Mondhatnám úgy is, hogy lehetetlen. Segíthet ilyenkor a hála, de ez nem fog mindig menni.

Nagyon is emlékszem olyan éjszakákra az életemben, amikor álmatlanul forgolódtam, és pontosan TUDTAM, hogy KELL keresnem valamit, aminek örülhetek, különben még elaludni sem fogok tudni, nemhogy jót varázsolni, és kétségbeesetten ismertem fel, hogy egyszerűen NINCS az életemnek olyan területe, ami ne töltene el szorongással, félelemmel, vagy fájdalommal!

Ez persze néhány ritka mélypont volt, de amikor nehéz az élet, azért ott van egy folyamatos nyomasztó félelem, szorongás, szomorúság, kinek mi éppen. Akkor hogyan lehet megoldani, hogy csendes, észrevétlen boldogságban elmerülve teremtsük meg a vágyott életet????

A megoldás: ki kell kapcsolni az agyat. Az ilyen esetekben az agy, a gondolkodás csak hergeli az embert. A félelmek, a harag nagy része irreális, de ha nem is az, ha nagyon is valós, akkor sem segít, ha folyton a fejünkben jár. Egyszerűen el kell terelni a figyelmünket. Kell hozzá némi önismeret, hogy megtanuljuk, konkrétan a mi számunkra ez miben található meg. Mindenkinek más, de valami olyasmit kell keresnünk, ami leköt annyira, hogy oda kelljen figyelni, de nem annyira, hogy ne legyen türelmünk odafigyelni.

Lehet keresztrejtvény, valamilyen egyszerű játék (a pasziánsz évekig a barátom volt, amíg nem volt számítógépem, addig papírkártyával játszottam, aztán a gépen). Lehet kézimunka, de csak akkor, ha nem túl egyszerű a minta, ha oda kell figyelni rá. Bármilyen alkotó tevékenység is megfelel, ezért szeretitek sokan a színezőimet is. Lehet filmet is nézni, vagy olvasni, ha leköt, és ha derűs, vidám. (Ha kihagytam valamit, írd meg kérlek hozzászólásban!)

Abban a nehéz időszakomban fedeztem fel például a Sims nevű játékot, ami egyfajta irányított vizualizáció volt számomra, és arra a felismerésre épült, hogy amikor játszunk, akkor a testünk – az idegrendszerünk – éppen úgy reagál az ingerekre, mint ha valóban átélnénk. Nos, ha az életemben nem volt boldogság, eljátszottam a számítógépen, és ugyanúgy átéltem. (Itt jegyzem meg csendben, hogy éppen ezért veszélyesek az öldöklős-erőszakos játékok…)

Tudom, hogy a mai világban nehéz időt szánni az ilyesmire, de valahogy muszáj előteremteni a kellemes érzést magunkban, különben nem tud hozzánk kapcsolódni a jó. Adjon reményt a tény, hogy ha viszont tudunk bármilyen kis jó érzést csempészni a mindennapokba, akkor az hoz egy kis jót, aminek aztán örülhetünk, ez megint csinál még egy kis jó érzést, ami aztán vonz egy kicsivel több jót, aminek aztán örülhetünk, és ez megint csinál egy kicsivel több jó érzést… (VIGYÁZAT! A dolog az ellenkező irányban is pontosan így működik!!! Nagyon kell figyelni, mit engedünk meg magunknak!)

Szóval a lényeg: kezdd el ott, ahol vagy, azzal, amid van, a többivel ne törődj 🙂

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.