Angyal szállt át a szobán…

Angyal szállt át a szobán…

avagy – gyakrabban történik, mint gondolnád!

A hosszú hétvégén történt velem, ez adta az apropóját ennek az írásnak, ami arról szól, milyen sokszor fordul elő az életünkben, hogy angyalok segítenek bennünket. És az a helyzet, hogy szeretik, ha észrevesszük, sőt, ha meg is köszönjük 🙂

Amikor már zárjuk az ajtót, és egyszer csak belénkvillan, hogy valamit bent felejtettünk, na az nem a saját okosságunk. Olyankor bizony angyal súgott.

Emlékszem egy esetre, még régebbről, amikor konkrétan beszólt az angyalom. Nagyon náthás voltam, és se az ízlelés, se a szaglás nem segített eldönteni, hogy az étel, amit ebédre szántam, jó-e még. Nem szeretem az ennivalót a kukába dobni, nagyon nem. De kifejezetten utálom az időmet hányással tölteni, amellett a körülményeim nem kedveznek a gyorsan-ételmérgezéssel-kórházba-jutásnak sem. Szóval nem mindegy. És akkor valahogy különös módon éreztem, hogy „nem, azt hiszem, ezt most nem lenne szabad megenni.” És utána arra gondoltam, milyen jó lenne, ha valami angyal adna valami jelet, hogy akkor most mi legyen. Mire megszólalt a fejemben:

Hát nem most szóltam éppen???!!!

Ezt el kellett fogadnom. 🙂 Hiszen pontosan tudjuk, hogy a legtöbb esetben ilyen módon – megmagyarázhatatlan érzés, különös módon hozott döntések formájában kapjuk a segítséget.

De ezen a hétvégén nagyon konkrét és tevőleges volt a támogató jelenlét.

Fonalakat vettem, egy izgalmas nyári felsőt készülök kötni. Nagyon vékony fonal, ezért vettem hozzá egy nagyon vékony kötőtűt is. Nemrég kezdtem el újra a kötéssel foglalkozni, és most értem abba a fázisba, hogy már több kötőtűm van annál, hogy mindről tudjam pontosan, hányas, ráírva meg nincsen. Kiderült, hogy amit vettem, túl vékony lesz, a következő méret, ami a háznál van – én úgy emlékeztem, aztán le is teszteltem – túl vastag.

Vagyis két (rossz) választásom volt:

1. kötöm a vékony tűvel, hát nem az igazi, de ez van.
2. várok, míg rendelek a neten, vagy veszek valamikor egy közbülső méretet. szóval várok. Érted, VÁROK…

Nem tudtam dönteni, ezért úgy döntöttem, pár órára elhalasztom a döntést…

A kötős kosaramat az erősítő tetején tartom, mellette a földön pedig a nagy buborékos borítékok voltak és egy tekercs buborékos fólia (üvegmandala-csomagoláshoz). Több, mint egy hónapja ott volt minden, ahogy most leírtam.

Aztán visszaértem a konyhából (ahol is főzésnek álcáztam a döntés-elhalasztást), és azt láttam, hogy a fólia és az  óriásborítékos zacskó a földön fekszik, és alattuk-mögöttük az ideális méretű kötőtű. Véletlennek elég gyanús, már az is csoda, hogy észrevettem: 3 mm vékony az egész.

Na most szerinted egy angyal volt, vagy egy angyal volt?

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.