“Na mindegy. Most legalább tudom, miért támasztottak fel megírni ezt az evangéliumot. Ha az úgynevezett “Újszövetség” többi része is olyan, mint Máté könyve, akkor tényleg szükségük volt valakire, aki valóban ott is volt: rám. Nem tudom elhinni, hogy meg sem említenek!”

Egy jórészt kitalált történet, amelynek vannak valóságos szereplői, illetve a cselekmény egy része is – hitünk, és történeti források szerint is – valójában megtörtént. De azért mégiscsak fikció.

Annak viszont roppant szórakoztató.

Abból indul ki, hogy Jézus születéséről tudunk, és utána kimarad 30 év – a világon legismertebb emberének életéről sehol senki semmit nem írt le! (Eltekintve attól az aprócska epizódtól, amikor 12 évesen tanította az öregeket a templomban.)

Így hát megszületik Biff evangéliuma, mármint Lévié, akit Biffnek hívnak. Aki Jézus, avagy akkoriban Józsué legjobb barátja volt,  hat éves korukban kezdődik a történet, amikor megismerkednek. Attól kezdve Biff volt az, aki – sokkal gyakorlatiasabb lévén, mint a Messiás – megóvja Jézust sok kellemetlenségtől, sőt gyakran a túl korai haláltól. Már nem életkor szempontjából, hanem a küldetése szempontjából korai…

És persze ott van Mária Magdolna, azaz Mari, és az apostolok is mind a tizenketten, akiknek csatlakozása egy-egy külön történet.

Maga az elbeszélés tényleg szórakoztató, mivel Biff ebben a mi jelen korunkban írja a történetét, a mai szóhasználattal, és ez ad egy komikus felhangot alapból.  Ugyanakkor a vége előtt száz oldallal elfogott a szorongás, mert legyen bármilyen vicces a sztori, a vége akkor is csúnya lesz, és nagyon nagyon fájdalmas. Meg a kíváncsiság is, hogy ezt hogy lehet viccesen megírni. Hát elárulom, nem nagyon…

 

Azért mégis érdemes elolvasni ezt a könyvet, hiszen bár sok – szándékos – pontatlanság van benne (ahogy a szerző rávilágít a végén), azért egy-két dolog akár így is történhetett (volna), meg aztán tényleg mulatságos a szállóigévé vált bibliai idézetek születésének körülményeit ily módon elképzelni.

” – Ugyan kérlek, te nem üthetsz meg senkit, mert tökéletes harmóniában kell lenned az egész teremtett világgal, hogy megleld az Isteni Szivarkát.

– Az Isteni Szikrát, te szerencsétlen.

– Nekem nyolc. A…aú! Fasza, most mit csináljak, visszaüssek a Messiásnak?

– Fordítsd ide a másik orcádat. Na gyerünk!”

 


Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük