Miért szeretünk színezni?

– avagy mi az a Flow (Áramlat), és miért jó nekünk?

Ennek a bejegyzésnek az apropóját az adta, hogy kaptam egy visszajelző levelet K. Katától, aki a csakra-harmonizáló mandala-színező sorozat egyik résztvevője:

„Kedves Mariann!

Köszi az újabb szineznivalót. Nagy élmény volt az első is. Zenével főleg.

Gyerekkoromban rengeteget szineztem, rajzoltam, kicsit visszavitt abba az időbe.

Hála és köszönet érte.”

És akkor elgondolkodtam, hogy mi is lehet az oka annak – azon túl persze, hogy a nosztalgia is közrejátszik -, hogy szeretünk színezni, szeretjük a színezőket.

Arra jutottam, hogy a felelős az a Flow-élmény, amit Csíkszentmihályi Mihály, Amerikában élő magyar pszichológus fedezett fel, és írt meg azonos című könyvében – először 1975-en, majd „hétköznapi” nyelven 1990-ben. Ma már a boldogság forrásának is tekintik ezt az élményt. Legegyszerűbb megfogalmazása talán: a folyamat élvezete.

A Flow az a jelenség, a leghétköznapibb megfogalmazásban, szóval az enyémben, amikor úgy érzed nagyon jól magad, hogy nem vagy tudatában annak, hogy jól érzed magad, mert azzal vagy elfoglalva/arra figyelsz, amitől jól érzed magad. Magyarul belemerülsz valamibe, de annyira, hogy nem számít se idő, se fizikai szükségletek (éhség, szomjúság, teli hólyag, fájdalom, félelem), elfelejted a gondjaidat, és mindent, ami kívül van, csak csinálod, és kész.

Fontos megjegyeznünk, hogy a Flow nem érhető el passzív lézetéssel, tévézéssel, vagy más olyan szórakozással, amit kívülről kapunk, bár az időről éppenséggel ily módon is meg tudunk feledkezni. A Flow mindenképpen cselekvés, mégpedig olyasmi, ami valamilyen szinten feladatmegoldás. A valamilyen szinten pedig konkrétan olyan szintet jelent, ami azért nem megy rutinból, de mégsem olyan mértékű kihívás, ami már stresszt jelent(ene). És még egy fontos ismérve van: a Flow során fejlődünk, folyamatosan tágítjuk a határainkat, növeljük, erősítjük képességeinket!

A Flow kialakulásának feltételei vannak:

akarjuk csinálni, amit csinálunk, azaz megegyezzen a saját szándékunkkal. (Ha kötelező mandalát színezni, pedig nem is akarod, akkor például nem működik 🙂 )
legyen világos cél (ez könnyű: a fehér mandala színes legyen)
azonnali és egyértelmű visszajelzés (amikor a színezőnk készen van, rögtön látjuk az eredményt, ráadásul azért nem is olyan soká)
Egyensúly a feladat nagysága/nehézsége és a képességeink között (kiszínezni egy kifestő alapot nem olyan nagy dolog, de azért mégis igényel némi kihívást annak eldöntése, hogy milyenek legyenek a színek, hogy a végeredmény harmonikus legyen, és persze a pontos vonalvezetés odafigyelést igényel).
nem szakít félbe senki. tehát el lehet merülni a tevékenységben anélkül, hogy fel kellene ugrálni vagy a telefon zajongana (ezért utálom az okostelefonokat – ha nincsenek okosan beállítva: pittyegnek, valahányszor valaki eltüsszenti magát a fészbukon, vagy jön egy mél…)

Maga a professzor úr is leggyakrabban az alkotói tevékenységet említi, mint legkézenfekvőbb Flow-forrást. Például abban a rövid, összefoglaló-szerű videóban is, amelyet IDE KATTINTVA érhetsz el.

Hát, körülbelül ezért szeretünk színezni.

Ha szeretnél, tarts velünk:

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

Szindrana-Mandala

Miért szeretünk színezni?