Arany – Zálogház – HIT

Megindító igaz történet

Megértem, amikor a közeli barátaim furcsán, szemöldöküket ráncolva, vagy aggódva figyelik, amint sorsfordító döntéseket hozok azzal a felkiáltással: 

„Még nem értem miért, de az SVT mondta. Majd kiderül, de egy biztos: nekem jó lesz.„

Most elmesélek egy történetet, ami csak egy a sok megtörtént esemény közül, s amelyhez hasonlót tucatszám éltem már meg, amelyek eljuttattak ebbe a hívő állapotba. Pár hete történt, nevet nem mondok természetesen, de a történet (és a levelek szó szerinti) megosztására engedélyt kaptam.

A Megvalósítás-Segítő Program egyik résztvevőjével gyakran dolgozunk az anyagi helyzetre. Amikor az aktuális időpontunk volt, az illető épp kétségbe volt esve, mert egy régóta esedékes járandóságát nem fizették ki. Százezres nagyságrendű összegről van szó, bizony többen vagyunk, akiknek egy ilyen hiány fájdalmas…

Én nem tudtam ezt, úgy derült ki, hogy az inga rámutatott az egyik táblázatban az „arany” szóra.  Ennek kapcsán mesélte el a kedves ismerősöm, hogy épp most készül a becses aranyait zálogházba vinni, mert nem győzi kivárni a kifizetést. Rákérdeztem az ingával, és azt a választ kaptam, hogy NE vigye be az aranyakat. Arról nem szólt a válasz, hogy miért nem, csak hogy ne. Kértem, hogy várjon még ezzel a zálog dologgal, csak egy-két napot húzzon ki valahogy, ha nem lesz semmi, akkor még mindig meglépheti. És hogy írjon, mi volt, mert kíváncsi vagyok, mit tudhat az Univerzum 🙂 .

Másnap (május 22-én) kaptam a következő levelet:

Ma reggel bementem a Zálogházba és otthagytam a nyakláncomat és a két karikagyűrűt, nem jött pénz a számlára és még messze van 5-e, a következő fizetés. 

És nem akartam újra kölcsönkérni se.

 

A Ho’oponoponora gyakran gondolok, elkezdtem olvasni a neten a könyvet és hétfő este megcsináltam egy 30perces meditációt is, amit a youtubeon találtam. Talán az ősbizalmam, a minden kétséget kizáró hitem nincs meg ebben a négy szóban és azért nem tud testet ölteni a változás.

Mert ott vibrál bennem legbelül, h. a számlákat határidőre fizetni kell, létezni-enni kell és így nem tudok jóérzéssel belelazulni abba, h. bár 3ezer forintom van, rábízom magam két hétig az univerzumra… Ezt már sírva írom. 

Máris mondom a Ho’oponoponót. 🙂

Csakhogy mire ezt a levelet elolvastam volna, már ott is volt a következő:

Kedves Mariann, kb 10kor küldtem el neked a levelet arról, h. a zálogházban otthagytam a három kis aranyamat és sírtam.

Két órával később hívott a főnököm, akit hétfőn kérdeztem a pénz sorsáról, h. vszínű holnap már a számlámon lesz, de pénteken tuti!

Most ezért sírok. Mert Tara és a Ho’oponopono mégis csak gyógyítják a bennem lévő Istenit. Még ha türelmetlen és 100%os hit nélkül voltam is a döntő pillanatokban.

Ez utóbbi mondatot azért emeltem ki egy picit, mert rém fontos. Nem azt akarom ezzel kiemelni, hogy lám, az SVT-vel milyen pontosan meg lehet tudni a dolgokat. Hanem azért, mert nagyon nehéz, nagyon-nagyon-nagyon nehéz olyankor hinni, hogy hátradőlhetek a szakadék felé, mert ott lesz valaki, aki elkap, amikor nem látjuk azt a valakit, aki elkap. Könnyű hinni mikor minden rendben van. Hinni olyankor, amikor tétje van, nagyon merész, és kevesen képesek rá. Ezt a fajta hitet én is csak azóta merem vállalni, mióta felnőtt a fiam, és nem kell másért felelősséget vállalnom, velem meg hát majd lesz, ami lesz, megoldom. 

Ami miatt kiemelem, az az, hogy NEM IS KELL annyira hinni, amennyire nem vagyunk aktuálisan még képesek. A Ho’oponopono például éppen attól tud olyan hatékony lenni, mert nem kell hinni benne csak annyira, hogy elkezdjük alkalmazni, lesz-ami-lesz alapon.

Emlékeznünk kell:

1. Minden, ami történik velünk, a saját jóváhagyásunkkal, sőt, a saját meghívásunkra történik.
2. Ha meg tudjuk hívni a rosszat, akkor a jót is meg tudjuk.
3. Nyugi. Csak apránként. Az is elég lesz.

🙂

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.