fbpx

Szindrana-Mandala

A gyakorlati spiritualitás

Az Univerzum trükkjei

…avagy Ho’oponopono a gyakorlatban

A Megvalósítás-Segítő Program egyik résztvevőjének történetét hoztam.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kissé introvertált hölgy, nevezzük Ágnesnek. Az introvertált ebben az esetben csak annyit jelent, hogy a munkahelyén, ahol napi szinten problémákat, feladatokat kellett megoldania, szeretett csendes környezetben lenni, hogy koncentrálni tudjon, amikor épp a feladatain dolgozott, vagy kicsit pihentetni az elméjét, amikor tartott egy kis szünetet.

Azaz csak szeretett volna. Volt ugyanis egy kolléganője, aki háthogyismondjamcsakfinoman, nem volt csendes. Biztos ismersz ilyen embert, aki egyszerűen nem bírja elviselni a csendet. Ha más nem beszél, akkor majd ő fog. Szeretjük az ilyen embereket, elképesztően jó velük ebédelni, bulizni, utazni, de néha (hacsak nem vagyunk mi magunk is ilyenek, mert akkor természetesen nem), szóval fárasztóak na.

Ágnes össze volt zárva ezzel a kolléganővel egy kicsi irodában, és vergődött. Egyrészt úgy gondolta, talán jogos lenne az elvárás, hogy a munkahelyén, ha már olyan a munkája, ami odafigyelést igényel, legyen módja a gondolataira figyelni. Másrészt nem akarta megbántani a kolléganőt, ráadásul tisztában volt vele, hogy nem tehet róla, ez egy alaptermészet (szangvinikusnak hívják egyébként), és mint ilyen, nemigen megváltoztatható. Attól is tartott kicsit, hogy ha esetleg nem sikerül jól megfogalmazni, mi is a probléma – hogy ugyanis nem személyes, és nem vele van baj, csak… szóval érted -, akkor megsérti a hölgyet, vagy rosszabb esetben magára is haragítja. És egy kicsi irodában összezárva lenni éveken át valakivel, aki utál, az még annál is rosszabb, mint ha csak zavar.

Mit lehet tenni? Ho’oponopono!

Bizony ez a tipikus helyzet, amikor csakugyan tökéletes módszer. Hiszen tudjuk, hogy bármi történik velünk, az a belőlünk jövő rezgések tükörképe, minden jó és rossz. Ez a módszer az, amivel egyszerre tisztítjuk a bennünk lévő blokkokat, és jelezzük az Univerzumnak, hogy mit NEM szeretnénk.

Emberi elmével is lehet olyan megoldást elképzelni, ami mindenkinek jó lesz, de az Univerzum aztán csakugyan verhetetlen ebben.

Persze idő kell hozzá, és nem csak azért, mert a fizikai síkon – itt a Föld nevű bolygón – ez már csak így van, hanem azért is, mert az Univerzum nem lehet biztos abban, hogy ami megoldási javaslatot elénk tár, az tetszeni fog nekünk.

Ebben az esetben 3 fokozat – és néhány hét – kellett a tökéletes megoldáshoz. És Ágnes hozzáállása, de erről később.

Ágnes mondogatta a maga kis mantráját 

“Van egy részem, ami azt teremti, hogy folyamatosan beszélnek hozzám és ez idegesít. Ezt a részemet gyógyítom most….”

És ennek különböző verzióit, aszerint, hogy éppen frusztrációt, haragot vagy kétségbeesést (satöbbi) érzett az adott pillanatban.

1. fokozat

Először azt vette észre, hogy vagy kevesebb a csacsogás, vagy őt zavarja kevésbé – nehéz ezt objektíven megállapítani, amikor érzelmekről van szó -, de az biztos, hogy elviselhetőbbnek érezte a munkahelyi környezetet.

2. fokozat

Egyszer csak beszélt a kolléganővel. Nem így tervezte, nem gondolta, hogy ezzel fog foglalkozni, azt gondolta, majd az Univerzum tőle (Ágnestől) függetlenül oldja meg a dolgot. És persze van is ilyen, de most éppenséggel az Univerzum úgy avatkozott közbe, hogy teremtett valahogy egy olyan helyzetet, valahogy olyan, szokatlanul meghitt beszélgetésbe keveredtek, amikor Ágnes elkezdett erről beszélni, csak szép csendesen, szeretettel.

És láss csodát, a kolléganő nem sértődött meg, hanem nagyon is megértően reagált, és csakugyan természetét meghazudtoló viszonylagos csendességbe húzódott vissza.

3.A. fokozat

Az igazat megvallva, Ágnes ezt a verziót már teljesen elfogadhatónak érezte, hiszen senki nem várja egy munkahelytől, hogy mindenben minden igényét kielégítse, elvégre ide nem azért járunk, hogy jól érezzük magunkat, és kompromisszumokat tudni kell elfogadni.

Csakhogy az Univerzum nem állt meg ennyinél. Mert ő bizony úgy fordította le magának Ágnes kívánságát, hogy szeretne egy csendes irodában dolgozni, ahol kellően tud koncentrálni a munkájára, és csendesen pihentetheti az elméjét mondjuk a kávészünetekben.

Szóval egyszer csak Ágnest azzal kereste meg a főnöke, hogy nyugdíjazás miatt felszabadul egy pozíció, ami azt jelentené, hogy Ágnes attól kezdve egyedül lenne egy irodában (biztosíthatlak, a magunkfajta introvertáltnak ez a maga a Mennyei Paradicsom…). Ez így elég kecsegtetően hangzott, ám volt néhány olyan hátránya az új pozíciónak, ami miatt Ágnes úgy gondolta, a kialakult helyzet a régi helyén már eléggé rendben van, nem kell ilyen fajta kompromisszumot kötnie.

Az Univerzum meg – szokása szerint ott kukucskált a plafonon át, és jegyzetelt, majd intézkedett.

3.B. fokozat

És egy hét múlva megjött a módosított javaslat: ugyanaz a múlt héten felajánlott pozíció, önálló iroda, hátrány lecserélve egy olyan kiegészítéssel, ami már tökéletesen elfogadható.

Küldetés teljesítve.

Aki nélkül ez nem jöhetett volna létre: Ágnes

  1. Felismerte, azonosította a problémát.
  2. Nem törődött bele, nem mondta, hogy hát mindegy, ez van, nincs mit tenni.
  3. És nem is kapkodott, nem kezdett el sem “hisztizni”, sem menekülni. A fontos: nem kapcsolt egyéb negatív energiát és érzelmet a helyzethez, csak tisztán azzal foglalkozott, ami van.
  4. Észrevette és méltányolta az Univerzum első intézkedéseit (hála).
  5. Ugyanakkor nem fogadott el bármit “kritika” nélkül. Nem ragaszkodott egy bizonyos megoldáshoz, de ragaszkodott ahhoz, hogy olyan legyen, ami neki JÓ.

A régiek ezt úgy mondták:

“Kérd, és megadatik!”



Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

És írj nekem hozzászólást akár itt, akár Instagramon, Facebook-on vagy YouTube-on!

.


_


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.