Itt a vége?
2022-08-28
avagy amikor a hóhért akasztják…
Hónapokkal ezelőtt kezdődött, amikor kiderült, hogy az üvegfestékből, amit a leggyakrabban használok, nincs a boltban.
– És mikor lesz?
– Soha többé. Megszűnt a gyártás.
Mondanom sem kell, nem véletlenül használtam ezt a márkát, a minősége és az ára is tökéletesen megfelelt. Először több napig keresgéltem, és összevásároltam az országban még fellelhető adagokat. Aztán szintén több napos utánajárással sikerült találni egy második helyezettet, ami árban ugyan duplája, de a minősége megfelelő, és talán tudom majd használni a meglévő készleteimmel (elég ritkán festek „üvegből”, többnyire keverem a színeket).
Jól bevásároltam, aztán pár hét múlva kiderült, hogy ez a cég is tönkrement. Felvásároltam a készletet, és újra kezdődött a keresés. Közben kiderült, hogy az eredetileg használt festék gyártóját felvásárolta egy másik cég, de aztán az is tönkrement…
Újból sok-sok keresgélés, telefonálgatás (van-e valójában, vagy csak még nem vették le a webshopból?), míg végül Szlovákiában találtam egy talán megfelelőt. (Ez ugye csak akkor derül ki, mikor már itt van…) Valamennyit. Mondták, hogy ez most ennyi, majd lesz valamikor, nem tudják mikor rendelnek újra, de amikor majd rendelnek, onnan számítva egy hónap múlva lesz. (Ja, a többinél is így kezdődött…) Mindegy, ami volt, megrendeltem.
És jött a 10milliószoros nap
13 db CsakNeked mandala megrendelés futott be, plusz a mécsestartók. Örültem, persze, nosza, nagy lendülettel neki is álltam, és akkor: (vigyázz, asszem, kicsit hangos…)
Még az volt a szerencse, hogy a festék-rendelésem már úton volt, hiszen tudtam, hogy kelleni fog az utánpótlás.
És AKKOR kezdtem el mondani a Ho’oponopono-t!
Nem hónapokkal ezelőtt! Neeeem, nem akkor, mikor már elmentem a falig, mikor már láttam, hogy nincs tovább, hogy nincs megoldás.
Most mindenki, aki a Megvalósítás Segítő Programban valaha velem dolgozott, harsány nevetésben tör ki, és ujjal mutogat a monitorra, könnyeit törölgetve a kacagástól. Mert a második alkalomtól kezdve (a 9-ből) ezt sulykolom, volt már, aki azt mondta, olyan vagyok, mint a papagáj, mert mindenre csak ezt hajtogatom: Ho’oponopono. De ugyanúgy az ő kedvükért írom le ezt a történetet, mert a legnagyobb kihívás, hogy igenis eszünkbe jusson, amikor mondani kell, kihívás mindenkinek 🙂 .
Egyrészt amikor benne vagyunk a cuccban, nehéz meglátni a megoldást. Ezért jó, ha van egy külső segítőnk, ezért kell a segítőknek is segítőhöz „járniuk”, igen, nekem is van.
Másrészt megtanultuk, hogy amikor egy probléma adódik, akkor azt meg kell oldani. Elindulunk hát, és megoldjuk. Ezt szoktuk meg, erre vagyunk kondicionálva, akkor dícsértek meg – és ekkor voltak eredményeink az életben -, ha ezt így csináltuk. Nem csoda, hogy csak akkor fordultam segítségért, mikor már minden eszközöm befulladt. 😛
Onnan már minden sínen van…
Most ott tartunk, hogy újra kapható a második legjobb (ár/minőség) fajta festék, még nincs nálam, de a tulajdonomban van 1,25 liter 😀 . Na ja, jön a karácsony 😉 . Még a színtelenre kell egy kis varázslat.
UPDATE (2022. 10. 20.) – a megoldás: jelenleg 6,5 deci átlátszó üvegfestékem, és főleg egy szemlátomást stabil beszerző-forrásom, és még csillámos kontúr is a karácsonyi mécsestartókhoz – erre nem is tisztítottam 😛
Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .
És írj nekem hozzászólást akár itt, akár Instagramon, Facebook-on vagy YouTube-on!
.
_
