Barion Pixel

Szindrana-Mandala

A gyakorlati spiritualitás

“Rrrrohadj meg, entrópia!!”

/Andy Weir: A marsi/

A fenti idézet Andy Weir könyvéből, a Marsi-ból vett idézet, egyik kedvencem, újra és újra előveszem, mert nagyon inspiráló. Arra utal, hogy a dolgok maguktól csak romlanak. Nem, ez nem negatív hozzáállás. Ez egy fizikai törvény, ami itt ezen a Földön már csak így működik.

Ha egy házzal, egy autóval, egy kávéfőzővel nem törődnek, csak használják, vagy nem is használják, csak megfelelő óvintézkedések nélkül magára hagyják, idővel, talán sok idővel, évek múlva bizony tönkre megy, és nem lesz többé használható. Csak – talán – alapos felújítás után. Talán. És ez bizony nem csak a tárgyakkal van így…

Így van a gyerekekkel

A szülők és a pedagógusok jól tudják ezt. Persze gyakran kényelmetlen, hiszen a rohanó hétköznapokban – és itt most nem csak a szülők rohanó hétköznapjainkról beszélek, a gyerekeink hétköznapjai ugyanolyan zsúfoltak tudnak lenni -, könnyen megesik, hogy upsz, eltelt két hét, és nem volt egy közös vacsora, játék, és beszélgetés. Valami közbejön mindig. És egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem tudunk róla semmit, hogy az ellenőrzőben beírás van, hogy az osztályfőnök behív, és olyan dolgokról beszél, amit el se tudtunk volna képzelni…

Így van a kapcsolatokkal

És mindegy, hogy párkapcsolat vagy baráti… Ha nem töltünk egymással időt, ha nincs rendszeres (!) kontakt, még ha csak pár perces telefonbeszélgetés is, bizony a kapcsolatok elsorvadnak. A párkapcsolat külön műfaj, rendszeres (havonta minimum egy!) RANDIK, igazi elmegyünk-együtt-valahova-csinálunk-együtt-valamit-KETTESBEN (gyerek nélkül!) típusú randik kellenek, különben bedarál az élet. A jó dolgokat csinálni kell, a “rossz dolgok”: a problémák, a napi szervezés, a személyiség-különbségekből fakadó ütközések bezzeg jönnek magunktól, minden nap. És egyszer csak azt vesszük észre, hogy csak élünk egymás mellett, hogy nem kapunk már virágot, és lassan a futó puszik is elmaradnak…

Így van az egészségünkkel

Azt szokták mondani, az egészség mindenhogyan pénzbe (időbe, figyelembe) kerül, vagy a megelőzésre fordítunk, vagy a gyógykezelésre. Nem mozgunk, nem figyelünk az étkezésre, mert nincs rá idő vagy pénz. De az orvoshoz, a kórházba már MUSZÁJ menni, és általában nem akkor, mikor mi szeretnénk, hanem amikor az orvos időpontot ad, vagy amikor visznek…

Így van a problémákkal

Felüti a fejét valami, amivel foglalkozni kellene, de most még nem, majd kicsit később, most annyi minden van még. (Régen a fizetési felszólításokkal voltam így 🙁 ) Aztán hirtelen akkora baj van, hogy csak kapkodunk, és futunk segítségért, de akkor meg hip-hop megkapja az ember, hogy “Akkor kellett volna gondolkodni/telefonálni/segítséget kérni…”

A legfontosabb, legsúlyosabb, legutálatosabb

hogy eleinte senki és semmi nem figyelmeztet, hogy baj lesz. Hetekig, hónapokig nem történik látszik a változás, ez pedig elaltatja az éberségünket. Tudjuk a fejünkkel, hogy nem helyes, mondták, hogy nem vezet jóra, de hát csak átmenetileg, és lám, semmi vész. Tudod, mint amikor a függő emberek azt mondják: “Bármikor le tudom tenni.”, pedig már régen nem.

És már megint itt tartunk: az a fránya tudatosság.

Kíméletlen kimondani: nem működik másképp. A dolgok maguktól rosszabbodnak. Figyelnünk kell, szem előtt kell tartani, időt kell rá szánni. Már persze, csak akkor, ha azt akarjuk, hogy jó legyen. És jó hír talán, hogy ezzel minden vissza is fordítható. Majdnem. De nem érdemes megvárni, hogy kiderüljön…



Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

És írj nekem hozzászólást akár itt, akár Instagramon, Facebook-on vagy YouTube-on!

.


_

 


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.