avagy mi várható a Spirituális VálaszTerápia után?

Most, hogy már szépen alakul, mi hogyan is lesz az életemben, a lelkem felszabadult. Például mert nem kell odafigyelnem arra, hogy az egoból fel-feltörő türelmetlenség és aggodalom romboló energiáit bölcs hittel lecsendesítsem. Így megfogadtam, hogy több blogbejegyzést fogok írni. Épp azon tűnődtem, mi is legyen az első téma, amikor megkaptam egy kedves barátnőm levelét, aki pár hete Spirituális Válasz Terápián vett részt nálam. Ez aztán felülírt minden ötletemet!

Megengedte, hogy név nélkül ugyan, de egy az egyben megosszam a levelét. Ez bizony így lesz, míg a mandalákról készült/visszaküldött fotókhoz örömmel adják a nevüket a kedves vevőim, az SVT annyira személyes, hogy éppen ellenkezőleg lesz, ritkán fogunk neveket olvasni hozzájuk…

Előtte azonban gyorsan hadd foglaljam össze, miről is van szó. Legelső alkalommal mindenkinek az úgynevezett Standard Teljes Tisztítást csináljuk. Ez nagyon izgalmas, például azért, mert ezt egyetlen egyszer kell megcsinálni az életben. Ezért, ha az SVT használná a “karma” fogalmát, akkor akár karmatisztításnak is lehetne nevezni, hiszen minden olyan “nehezítést” megtisztítunk, amit a lelked magával hozott, vagy választott akkor, amikor leszületés előtt megtervezte, hogy “mit játsszunk ebben az életben?”. Ide tartozik például bizonyos személyekkel való kapcsolatod is. Közben sok minden a helyére kerül, értelmet nyer.
Csak ezután foglalkozunk a legfontosabb (akár jelen pillanatnyi) kérdéseiddel.

És most lássuk a levelet:

Hihetetlen élmény volt számomra, hogy részt vehettem egy spirituális válasz terápián! Nem tudtam igazán, mi fog történni, viszont kíváncsisággal és kihívásokkal telve érkeztem. A Veled való beszélgetés, az együtt eltöltött 2 óra nagyon megnyugtató és egyben izgalmas is volt… Már az első szónál, amit mutatott az inga, tátva maradt a szám… annyira betalált… és tényleg. A továbbiakban is amik kijöttek, mindet kapcsolatba tudtam hozni az életemmel. Olyan részeivel, amikkel nem igazán szoktam foglalkozni, viszont azért tudtam mindig is, hogy bennem lakoznak… valahol jó mélyen. És az SVT csak a kezdet volt. Már akkor említetted, hogy nem egyből lehet érezni a változásokat az életemben, hanem idővel… néhány hetet mondtál, de az élet úgy hozta, hogy kicsit több idő (2 hónap) kellett ahhoz, hogy igazán érezzem, hogy valóban megnyílt egy új út, egy új lehetőség az életemben… 
Az tény, hogy néhány hét múlva már sokkal nyugodtabb voltam az életemmel. Ugyanis én is beleestem abba a hibába, mint oly sokan mások körülöttem, hogy állandóan elégedetlenek, semmi nem jó úgy ahogy van… még akkor sem, ha tudva tudják, hogy lehetne sokkal rosszabb is. Mégis elkezdtem jobban megbékélni azzal, ami adatott és felhagytam az örökös harcaimmal olyan területeken, amik megmérgezték a mindennapjaimat. Kezdett felhagyni a haragom, a csalódottság érzésem olyan személyekkel szemben, akikkel korábban “hadilábon álltam”. Rájöttem – vagy beláttam? -, hogy nem érdemes harcolni olyan dolgokért, amit úgysem tudok megváltoztatni. Amint ez a felismerés megtörtént, érezhetően könnyebb lett az érzelmi-hangulati állapotom… igaz, akadtak olyan területek is, ahol meg az fogalmazódott meg, hogy akkor most hogyan tovább? És azért ez hosszabb távon frusztráló tud lenni…
Persze, az SVT alkalom után egyből elmeséltem néhány ismerősömnek, kollégáimnak, hogy milyen élményben volt részem, és hogy valóban úgy érzem, segített. Segített tisztábban látni és megbékélni. Elfogadásban eddig is jónak éreztem magam, de most talán még jobb lettem ezen a téren is, hiszen saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy lehet még ezt is fokozni… 
S mi történt 2 hónap után? Akkor volt egy szervezett program (korábban, majdnem 1 éve meghatározott időpontban), amikor megtalált egy ember, aki őszinte odafordulással felajánlotta a segítségét, mert látta rajtam, hogy – talán az újonnan felismert “élet nagy dolgai” és az új megoldandó életfeladataim miatt – nem tűnök olyan felszabadultnak és életvidámnak, mint fél évvel azelőtti találkozásunkkor… beszélgetéseink során egyre inkább úgy éreztem, hogy az egyik lelki társam talált rám, amiből, mint utánaolvastam, több is lehet egy ember életében, bár én egy igazival is nagyon beérném… hogy  mi lesz ennek a történetnek a vége, azt még nem tudom, de ha megtudom, akkor azt is megírom Neked 🙂

 

Mit mondhatnék? Köszönöm!

 


Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük