Minden úgy van jól, ahogy van. Vagy mégsem?

De igen. És nem.

Spirituális körökben gyakran halljuk, hogy a körülményeink, az események, amelyek megesnek velünk, körülöttünk, azok mind tervszerűek, és úgy kell annak lennie, és biztos a javunkat szolgálja.

Ez pedig egyrészt jól hangzik, másrészt pedig egészen vigasztaló tud lenni, jólesik elmerülni ebben a gondolatban. Csakhogy nem biztos, hogy ez pontosan így igaz.

Nos.

Igaz az, hogy a „világunkért”, a minket körülvevő valóságért, a körülményeinkért, de még a bennünket körülvevő ilyen-olyan emberek jelenlétéért az életünkben maximálisan felelősek vagyunk. A világunkat saját magunk teremtjük azzá, amilyen. De ez eggggyáltalán nem biztos, hogy jó nekünk, hogy a javunkat szolgálja.

Hacsak azért nem – adott esetben -, hogy az a bizonyos „szög” még mélyebbre menjen, még fájdalmasabban bökjön, és végre hajlandók legyünk lépni 😛 .

Igen. Minden úgy jó, ahogy van, HA…

Mert van egy feltétel.

HA: kellő tudatossággal élünk, és rendelkezünk az úgynevezett fordított paranoia áldott képességével. Ezt a kifejezést használjuk, mikor valaki mélyen tud hinni abban, hogy minden az ő érdekében történik. Az is, ami első ránézésre nem kellemes.

HA: kérjük. Ha kérjük Istent, az Univerzumot, az Önvalót (stb.), hogy bármit tesz, azt a mi érdekünkben tegye, bármi történik, az érdekünkben történjék. A szabad akarat jó dolog, de sokszor inkább nem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy feküdjünk a földre, és ne csináljunk soha semmit. De ha kértem, konkrétan kijelentettem, hogy erre meg erre a problémámra/kérdésemre keresek olyan megoldást/választ, ami hosszú távon az érdekemet szolgálja, akkor csakugyan biztos lehetek abban, hogy bármi fog történni, az értem van.

Mert mi van, ha eme nulladik feltételt, ezt az alapot nem adjuk meg a történéseknek? Akkor közbeszólhatnak belső programok, régi, mélyben futó játszmák, belső akadályok, amelyek úgy tudják blokkolni a jót, hogy észre sem vesszük!

Régi, akár gyermekként vagy még régebben megfogalmazott fogadalmak, kellő információ híján hozott döntések, melyekhez nem tudati szinten ragaszkodunk, hanem mélyen a tudat alatt. És még sorolhatnám.

A megoldás pedig egyetlen aprócska szó: a HIT. A „legyen hited” kifejezés nem valami úri huncutság, valóban teljessé és boldoggá tudja tenni az életet.

Kipróbálod?

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.