fbpx

Szindrana-Mandala

A gyakorlati spiritualitás

Elmúlik – a boldogság is. Vagy mégsem?

 

Ugye azt tanultuk, hogy minden ELMÚLIK, és hogy ez milyen jó, amikor rossz dolgokról vannak az életünkben, de hát mi van akkor, ha épp boldogok vagyunk? Ez azt jelenti, hogy amikor minden jó, akkor folyton résen kell lennünk, és azt figyelni, hogy mikor romlik el? Nos, a spiritualuitás összes törvénye értelmében ez a legbiztosabb módja, hogy a dolgok tényleg rosszra forduljanak.

Akkor most az ELMÚLIK egy hazugság?

Nos, sem egyik, sem másik.

A kulcs – mily meglepő – a tudatosság, és persze a gondolkodásmód, a hozzáállás.

Akkor mát mi a teendő, amikor épp minden csupa boldogság?

I. Élvezd. Mondanám, hogy élvezd ki, de onnan egyenes a következtetés, hogy “amíg lehet, mert úgyis…” De nem ezt mondom. Azt mondom, hogy mindennek van jó és rossz oldala, szóval, amikor a jó időszakokban néha nem vagyunk jól, akkor igenis szólni kell magunknak, hogy most igenis jó. (Különösen mi nők vagyunk hajlamosak padlót fogni időnként minden ok nélkül, ez törvényszerű. Biztos hormonális, de az mindegy, a lényeg, hogy ne fulladjunk bele…). Felnőtt fiam van. Mélyen át tudom érezni a kisgyerekes ismerőseim kimerültségét, amikor úgy érzik, hogy képtelenek utolérni magukat, és – legyenek bármily jó anyák, és imádják a gyereküket -, mit nem adnának csak pár nyugodt, gyerekmentes napért, egy kis csendért, stb… De elég csak annyit mondanom (nem azért, mert olyan rém okos vagyok, hanem csak hiteles, mert tudják, milyen ritkán látom a gyerekem): örülj a gondodnak, még 4-5 év, és örülni fogsz, ha veled akar lenni.

Szóval ilyesmire gondolok.

II. Kapd fel a fejed a jelekre. Nem minden égmordulásból lesz mindent elsöprő jeges szélvihar. De tegyük fel, hogy lesz, akkor is, ha időben észbekapunk, meg tudjuk tenni az óvintézkedéseket, és talán viszi a termést, de legalább a fejünket nem töri be. Ehhez nem kell paranoiásnak lenni. A bölcs kutya békésen alszik a napsütötte teraszon hátul a tudatunk mélyén, nyugi van. De igenis felkapja a fejét, és figyel, amint érzékel valamit. Aztán visszaalszik, ha csak egy veréb ugrált át előtte. Vagy megmozdul, ha betolakodó közeledik. Nem ront rá, csak figyel. Aztán dönt…

Amit TÉNYLEG nem lehet megúszni, az a VÁLTOZÁS. Igen, az garantálható, hogy az a boldogság, ami most van, az nem lesz évek múlva. De az már rajtunk múlik, na fussunk neki még egyszer: az már RAJTUNK MÚLIK, hogy helyette boldogtalanság lesz, vagy másik, másfajta boldogság.

Az élet olyan, mint a szörfözés. A térded behajlítva, karod felemelve az egyensúlyozáshoz, izmaid készen állnak. Mert a deszka billeg, ami alatta van, az minden, csak nem stabil és végleges. Ha reagálunk a kis hullámokra, akkor a nagyobbakat is meg tudjuk lovagolni. Nem akkor kapkodunk, mikor már itt a vész, mert abból tényleg borulás van. Hallottál már olyat, hogy

“már akkor voltak jelei, de nem figyeltem rájuk..”

Elismerem, néha könnyű azt mondani. De hát nem is azt ígértem, eztán sose borulunk le arról az átkozott deszkáról. Azt viszont állítom, hogy be lehet gyakorolni a boldognak maradást, főleg, ha már akkor elkezdjük, mikor még viszonylag csendes a víz 😉

 

 


Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük