Gondjaid vannak az elengedéssel?

 

Próbáld ki a forró tepsit!

Tudom, hogy ha nem poén, akkor arrogáns – de nem annak volt szánva. Írtam már erről, és fogok is, mert sokan, akik megkeresnek kérdéseikkel, szembesítenek ezzel a jelenséggel, és akkor én újra írni akarok róla. Mert ez egy nagyon nehéz kérdés – illetve nem is. A kérdés nem nehéz, de a megvalósítás nagyon is az.

Legalábbis elsőre, és legalábbis addig, míg a szívünk mélyéig meg nem értjük, hogy mi történik és hogyan is működik ez az egész.

Azokkal a problémákkal a legnehezebb, amelyek tényleg súlyosak. De mitől súlyosak? Ez most durva lesz, de legtöbbször attól, hogy régiek! Attól lettek súlyosak, hogy túl régen hajtogatjuk őket. Magunknak és a barátainknak, és a családtagjainknak, és minden olyan új ismerősünknek, aki még nem hallotta a sztorinkat.

Adott egy illető. Nem konkrét személyre gondolok, és nem konkrét helyzetre, rengeteg ilyennel találkoztunk már, és a séma ugyanaz. És mi saját magunk is eljátszottuk már számtalan esetben. Benne ülünk egy helyzetben. Olvasunk spirituális irodalmat, nézünk filmeket, hallgatunk előadókat, és elmegyünk tanácsadókhoz spirituálisokhoz és nem spirituálisokhoz. És megkapjuk az információt, a tutit, a megoldást. Az illető forrás nyelvezetéhez illően mondják, hogy

• lépj tovább
• engedd el
• vedd le róla a fókuszt
• helyezd át a figyelmedet

megmittudomén, hogyan. Néha el is magyarázzák, hogy azért, mert amire figyelsz, az megnő, és amit most gondolsz és érzel, az lesz majd a valóság később is, és pozitív újat nem vonzhatsz be azzal, hogy a régi rosszat ismételgeted, blablabla. És mi meg is értjük az eszünkkel. Akkor. Ott.

Aztán megint megtörténik. Igen. Mindig. Mondom, MINDIG. Megint. És akkor megírjuk, elmondjuk, megtelefonáljuk a tanácsadónknak, hogy

LÁTOD? HÁT NEM EZT MONDTAM? HÁT NÉZD MEG, MÁR MEGINT! HÁT EZT MONDOM! HÁT MINDIG EZ VAN!!!!

És komolyan, épp csak azt nem mondjuk, hogy NA UGYE! Szinte elégedetten.

Megmondtam én, hogy rajtam nem lehet segíteni. Ne gyere nekem a pozitív dumáddal, én tudom, hogy ebből a trutyiból nekem nem lehet kijönni. Másoknak azért lehetett ezzel a maszlaggal kijönni a trutyijukból, mert az övék sokkal kisebb trutyi volt, mint az enyém. Na de ebből, nem lehet, és most Te is láthatod. Ismerd el, és add fel.

Jajjjistenem, tudom én, hogy ez nagyon csúnyán hangzik, és esküszöm, nincs benne semmi elítélő, és ígérem, nekem is van (nem, nem csak volt, hanem VAN) ugyanilyenem. Szóval kicsit se ítélem el magunkat. Csak mondom, hogy az, amiben vagyunk, igenis megmarad, mindaddig, amíg akarjuk, hogy legyen. Amint nem akarjuk, egyszercsak nem lesz, még ha nem is holnaptól.

Na jó, mondod most, akkor elég a maszlagból, mondjad, hogy

HOGYAN?

1. Megfogalmazzuk, mi a bajunk. Pontosan mi az, amiből elegünk van.
2. Elfogadjuk, hogy basszusarohadtéletbe, ezt mi csináltuk magunknak. Ez utálatos, ez a felelősségvállalás része, de azért jó mégis, mert ha én szúrtam el, akkor nálam a megoldás is, és ez azért mégiscsak vigasztaló.
3. Elfogadjuk, hogy ebben a fizikai világban minden materializálódás időbe telik. Egy hosszú csövet képzelj el, aminek az egyik végén nyomjuk be a döntést, az energiát, a teremtő gondolatokat és igen, a tetteket is. És az eredmény a cső végén csak bizonyos IDŐ múlva jön ki. Sok mindentől függ, mennyi idő, de minimum hetek. Átlagosan.
4. Innen könnyű azt elfogadni, hogy amiben most vagyok, az nem valószínű, hogy a tegnapi halovány-kósza gondolatom eredménye, hanem hetekkel, vagy évekkel ezelőtt, sőt rosszabb esetben, azaz általában hetek vagy évek ÓTA folyamatosan nyomott negatív ez+az eredménye.
5. Vagyis ha most elkezdek pozitívan gondolkodni, magamért tenni, apránként változtatni, attól még holnap lesznek rossz dolgok. Olyanok, mint eddig. Vagyis olyanoknak látszók. Egyszerűen ki kell futni a csőből a sok negatív bemenetnek. Na már most. Ha amikor én tegnap pozitívat gondoltam, ma meg kijön a negatív (abból a negatívból, amit hetekkel ezelőtt belenyomtam a csőbe), szóval itt ez a negatív, és én azt mondom, hogy NAUGYEMEGMONDTAM, NEKEM EZ NEM FOG MENNI, RAJTAM NEM LEHET SEGTÍTENI, LÁTODLÁTOD! Szóval akkor mit csinálok? Ha most azt válaszoltad, hogy megint nyomtam egy jó adag negatívot a csőbe (ami basszus egyszer megint ki fog jönni a másik végén, és én megint mondhatom, hogy naugye), akkor BINGÓ!

JÓ, ÉRTEM, DE MIT CSINÁLJAK ADDIG, MÍG JÖN A TRUTYI, ÉS NEM ÉRTED, HOGY FÁJ???

Azt nem tudom, de azt elmondom, én mit szoktam. Ehh, dehogy. Azt mondom, hogy nekem mi működik (mert nekem se mindig sikerül 😛 )

1. Megijedek. Vagy dühös vagyok. Esetleg kiabálok vagy mondjuk már elég ritkán, de sírok.
2. Gyorsan észreveszem (úgy értem, hogy azonnal. Esetleg pár nap múlva 😛 ), hogy ezek nem valami pozitív reakciók, és nem haragszom értük magamra. Egyrészt, mert értelmetlen, másrészt meg ezzel még egy csomó negatív energiát termelnék, aztán az meg van már épp elég így is.
3. Eszembe juttatom (ha magamtól nem jutna eszembe), hogy ezek nem releváns történések, csak a csőből ki kell jönnie a régi negatívok következményeinek. Nem lehet megúszni, béka jön.
4. NEM MONDOM EL AZ ÖSSZES BARÁTNŐMNEK, ISMERŐSÖMNEK, ÉS MINDENKINEK, AKI CSAK HAGYJA! Ezzel ugyanis új energiát adok a dolognak. Újra és újra és újra. NEM SEGÍT! Ha nő vagy, mint mondjuk én is, akkor a z egész ügynek ez a legnehezebb része.
5. Tisztítok. Az érzés ott van. Nem tagadom le. Ami történt, tényleg rossz, és jogosan fáj, és ha elnyomom, csak felrobban előbb-utóbb. Megengedem, hogy éreztem, de nem engedem, hogy eluralkodjon rajtam. Tisztítási módszerem több is van, a Ho”oponopono-tól az SVT-ig.

Hát ennyi az egész. És elmúlik. Egyre kevesebb jön, egyre kisebb mértékben, akkor még emlékeztetem magam, hogy mekkorák is voltak az ilyenek régen, nyomok egy kis hálát, aztán elfelejtem azt is, hogy valaha volt…

Aztán persze…. jöhet a következő 😛 Nagyon utálsz?

---

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.